Megjelent a szeptemberi Kalligram

Géher István Polgár Istók című ciklusának első hat versszakával kezdődik a Kalligram szeptemberi száma, a kompozíciót Mesterházi Mónika elemzi. A műnem istókos stafétabotját a Szeptemberi zsoltár című Lövétei Lázár László-vers veszi át, ez meg a Juhász Katalin-blokknak adja át a helyet. Itt közölt négy új verse kapcsán a költőt a folyóirat költő-főszerkesztője faggatja. Az ötvenéves Bettes István két verssel szerepel a szeptemberi számban. A világirodalmi kitekintőt Jiří Kolář versei nyitják (Tóth László fordításában). Ezeket árnyalja Miloslav Topinka „beszélgetésvázlata”, egy tervezett, de meg nem valósult beszélgetés oldalakon át sorjázó kérdései költészetről, verscsinálásról, poézisről.

A próza Bánki Évával kezdődik, az Esőváros szerzőjétől a lap ezúttal a Magyar Dekameron című novellafüzéréből közöl egy fejezetet. A mesélés művészete Poggio Bracciolini olasz humanista elméncségeivel folytatódik, a latin anekdotákat Csehy Zoltán fordította. Kiváló olvasnivaló kora őszi estékre, a csattanóval végződő rövid történetek kedvelői mind a tíz ujjukat megnyalhatják utána. (Jellemző, hogy épp ilyen pajzánságokkal szórakoztatták egymást a pápai udvarban az audienciára várakozók...) Hasonlóan szórakoztató Vilém Flusser „tehene” – A tehén, ez az értekező prózát és annak paródiáját ötvöző, könnyedségével és gondolatiságával Moritz Heimannt idéző esszé. A Flusser-szöveghez fordítója és értelmezője, Sebők Zoltán kínál jegyzetében támpontokat. Ezeket az oldalakat Andy Warhol Tehéntapétája illusztrálja.

Solymosi Bálint A pléd című „prózatételei” írói önéletrajzként olvastatják magukat egy család- és korregénynek tűnő szerkezetben. Mórocz Mária novellája (Éjszaka) szerkezetileg szintén tételek, a történet maga inkább kivonás tárgya. („Ha az ajtót kinyitom, én is része leszek.”) Ebbe a vonulatba, a felidézett szereplői hangok forgatagába illeszkedik harmadikként Mészáros Sándor a „vignetták” műfajával: ki beszél, kik beszélnek? („Arról nem is beszélve, hogy...” és: „Különben sem szabad semmit referenciálisan olvasni...”) Mészáros Sándorhoz is tartozik Zsebtükör – a rovat, mely megszólaltatja a szerzőt a szövege kapcsán.

A már említett világirodalmat most is cseh összeállítás teszi ki, egyedül Pavol Rankov kivétel: a tehetséges szlovák prózaíró két novelláját Tóth Annamária fordította. Ehhez bő szerzői pályakép is tartozik.

Hagyományok, jelenkori irányok címmel Benyovszky Krisztián Jan Mukařovskýtól kiindulva vázolja és foglalja össze a cseh prózaelméleti rendszerek, irányzatok jellemzőit – bevezető gyanánt a Cseh prózapoétikákhoz, melyben két tanulmány (Daniela Hodrováé és Zdeněk Mathauseré) meg két esszé (Sylvie Richterováé és Jiří Kratochvilé) olvasható. Kiváló összeállítás és nagyon összeillő négyes fogat ez – Mathauseren kívül mindhárom teoretikus egyben író is, s Richterová egyebek közt a Kratochvil-prózát is értelmezi.

A Beszélgetés rovatban Németh Gábort Molnár Csaba faggatja a Zsidó vagy? című, idén megjelent regényéről. A folyóiratot terjedelmes könyvismertető zárja: Ladányi-Turóczy Csilla Halász Katalin tanulmánykötetét (Egy műfaj születése – A középkori francia regény) mutatja be.

A Kalligram szeptemberi számának címoldalán (a lapban pedig Mészáros Sándor szövegébe illesztve) Marko Horban fényképei láthatók. Ha a szerkesztőségnek módjában állna ezt-azt olykor a fotósokról is közzétenni, annak, gondolom, mindenki csak örülne. (csg)