Meghalt Jevgenyij Jevtusenko költő

Tulsa/Moszkva. Az egyesült államokbeli Tulsában 85 éve-sen elhunyt Jevgenyij Jevtu-senko orosz költő, a hatvanas-hetvenes évek költőnemzedé-kének emblematikus alakja.

A szibériai Zimában született 1932-ben, első verseskötete 19 éves korában jelent meg. A moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskoláról renitens magatartása miatt kizárták, de végül 1956-ban befejezte ottani tanulmányait. Az úgynevezett szovjet újhullám vezéralakja lett, Voznyeszenszkijjel, Rozsgyesztvenszkijjel, Okudzsavával és Bella Ahmadulinával (első feleségével) „demokratizálták” a költészetet: utcákon, tereken, stadionokban adták elő műveiket. Majakovszkij közéleti líráját tartotta követendő példaképnek.

A hatvanas években nagy visszhangot váltott ki Sztálin örökösei című verse, amelyben a desztalinizáció problémakörét feszegette, illetve a Babij Jar című költeménye, amelyben elsőként követelte emlékmű állítását a kivégzett zsidók emlékére. Szerelmi lírája Jeszenyin és Paszternák hagyományait tükrözi. Műveit, amelyekkel új formát teremtett, bravúros rímtechnika jellemzi.

Az 1960-as évektől sokat utazott, bejárta Észak- és Dél-Amerikát, Nyugat-Európát, járt Kubában, Japánban, számos művésszel, tudóssal és politikussal kötött barátságot. Külföldön és hazájában is ellentmondásosan ítélték meg: hol „szovjet beatnikként” ünnepelték, hol a „szovjet kultúrbürokrácia kreatúrájaként” becsmérelték. Több mint 150 kötete jelent meg, amelyeket 70 nyelvre fordítottak le, köztük magyarra is.

1991-től az oklahomai Tulsában orosz irodalomtörténetet tanított az egyetemen, felváltva élt a tengerentúlon és hazájában. Filmrendezőként, forgatókönyvíróként is működött, összeállított antológiákat, fotókiállítása is nyílt. (MTI, juk)