Még mindig időszerű áthidalás (?)

Pozsony. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága (SZMKT) a Szlovák Képzőművészeti Unióval (SZKU) karöltve rendezte meg kollektív kiállítását Áthidalás címmel az SZKU kiállítótermében (Dostojevkého rad 2.).

Ahogy a kiállítás kurátora, Sz. Haltenberger Kinga művészettörténész megnyitóbeszédében jelezte, e mostani kiállítás az első nagyobb kollektív bemutatkozás a pozsonyi közönség előtt. „Szokásainktól és szabályainktól eltérően nem zsűrizett anyagot mutatunk be, főleg az idő rövidsége miatt magamra vállaltam ennek a tárlatnak az összeállítását – mondta. – Nagyon remélem – folytatta –, hogy ez által a gazdag, szép kollekció által, amely a festménytől a hagyományos grafikán keresztül a számítógépes grafikáig, valamint a klasszikus szobortól az installációig különböző technikákat és alkotói szempontokat, stílusokat mutat be, a pozsonyi közönség közelebb kerül társaságunk profiljához, s belőle képet kap tagságuk művészi ambícióiról.” Az Áthidalás címadással kapcsolatban a kurátor kifejtette, abból indult ki, hogy tudatosította, miféle térbeli és időbeli távok leküzdése, áthidalása szükséges ahhoz, hogy egy ilyen sokrétű anyag összeálljon és közönség elé kerülhessen. Először is a Királyhelmec, Nagykapos, Kassa, Ipolyság, Rimaszombat, Léva, Dunaszerdahely, Komárom stb. közti földrajzi távolságokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy begyűjtsék a műveket. Aztán nemzedékek közti (kor)különbségeket kell áthidalniuk, s némileg az ezzel is öszszefüggő nézőpontbeli és stiláris különbségeket is. Nem utolsósorban pedig az Áthidalás cím arra utal, hogy „Fábry Zoltán szellemiségét követve szeretnénk hidat építeni a szlovák és a magyar kultúra között – fejtette ki a művészettörténész. – Nemcsak országhatáron belül, hanem mint a Szlovák Képzőművészeti Unió kollektív tagja, mi segíthetünk a szlovák kollégáknak a magyarországi művészekkel is felvenni a kapcsolatot. Ez a kiállítás egy kis lépés abban az integrációs folyamatban, amely most egész Európában zajlik, s amely éppen arról szól, hogy temessük be az árkokat, és építsünk hidakat egymás közt egymás megismerése révén.”

A kiállítás azokat a dominanciákat emeli ki egy-egy művésztől – értve ezt a stiláris eszközökre, a művészi megfogalmazás egyéni meghatározóira, valamint a jellegzetes szellemi-témabeli tartományokra egyaránt –, amelyeket alkotói pályájukat figyelve évről évre árnyaltabban ismerhettünk meg, így összeáll egy olyan „falra, illetve talapzatokra vetített” színes album a szlovákiai magyar képzőművészetből, amelynek lapjait külön-külön ismerhetjük már. Ez elsősorban az idősebb és a középnemzedékre érvényes. A pozsonyi közönség e válogatással tehát egy már némileg ismert, általános szegmensét kapja az SZMKT művészi profiljának – ezt maga az inkább a művészeten túlra mutató válogatási elv, az Áthidalás mint bármit felölelhető téma is alátámasztja.

A tárlatot egy kamarakiállítás egészíti ki. Dolán György legutóbbi, a „kerettelenné rombolt képekért” kiáltó alkotásaiból (hungarocellből kibontott, kikoptatott festményekből, pusztító harci eszközökből építkező installációiból) látható válogatás. Dolán Gyögy azon munkáiból, amelyek a nagyhatalmaknak a világgal játszott „nagy sakkjátékát”, illetve annak deduktív művészi relációit vetítik elénk, hogy állást foglaljunk a régi kultúrákat romboló, a nemzeti identitás gyökereit kitépő erők manipulációi felett.

A kiállítás május 26-ig tekinthető meg. (tébé)