Már diákként jegyzett le népdalokat

Néhány nappal ezelőtt kért fel napilapunk egyik szerkesztője, hogy Szíjjártó Jenő karnagy, zeneszerző és népdalgyűjtő születésének 85. évfordulója alkalmából rövid megemlékezést írjak. Boldogabb lennék, és talán könnyebb lenne az írás is, ha még köztünk lehetne.

Gazdag, értékes tapasztalataival segíthetné azt a munkát, amelyet több mint fél évszázaddal ezelőtt közösen vállaltunk. Emlékképek tódultak lelki szemeim elé. Az első találkozásunktól kezdve a közös munkálkodásunkon át, egész a CSMTKÉ megalakításáig és még tovább, az énekkari fesztiválokon a „Békét akarunk” gyermek- és vegyes karra írt művének bemutatásáig. A Kodály-napokon Berzsenyi Dániel Kodály Zoltán által megzenésített költeményének Jenő vezette felejthetetlen megszólaltatásáig.

A gyorsan múló idő nem homályosította el az emlékeket. Sőt most még élénkebben él bennem az ő szelleme, hadakozása az igazság mellett. Lelkesedése, munkabírása ma is példakép előttem, csakúgy, mint ötvenegy évvel ezelőtt, amikor lelkesen készültünk a NÉPES bemutatójára. Amikor az Ifjú Sziveknek komponált remek népdalfeldolgozásainak bemutatására készült az énekkar. Jenő személye egybeforrt a NÉPES, az Ifjú Szivek művészi munkájával, a szlovákiai magyar kórusmozgalommal, a szlovákiai magyar folkórhagyomány felkutatásával, tolmácsolásával és továbbéltetésével.

Kevesen tudják, hogy a NÉPES feloszlatása után Jenő, Hemerka Olga és Grébnerné népdalgyűjtő munkába kezdett. Évtizedek múlva, amikor a Szíjjártó család Jenő népdalgyűjtésének eredményét akarta publikálni, hasztalanul kerestük az általuk gyűjtött és leadott népzenei anyagot. A gondosan letisztázott népzenei gyűjtés nyomtalanul eltűnt. (A NAP Kiadó Dunaszerdahelyen 2001-ben adta ki Szíjjártó Jenő népdalgyűjtésének egy, a kézirataiból rekonstruált részét, 193 népdalt.) Már diákkorában is jegyzett le népdalokat, Nyitra környéki diáktársaitól.

Jenő szívesen vállalta volna egy intézmény keretében a hivatásos népdalgyűjtés munkáját, hisz felkészültsége és hivatástudata erre a munkára feljogosította volna.

De ilyen intézmény nem jött létre. Ma sincs. Kevesen tudják, hogy Jenő a NÉPES feloszlatása után évekig nem tudott visszakerülni a rádióban azelőtt betöltött zenei rendezői státuszába. Sokáig csak mint zenei szerkesztő dolgozhatott.

Azt is kevesen tudják, hogy Jenő egyik szívügye a magyar karvezetői képzés volt. 1968-ban egy többoldalas beadvánnyal fordult a Csemadok akkori vezetéséhez a karvezetői tanfolyamok és a kórusmozgalom támogatása ügyében. Eredménytelenül.

1964-ben Jenő szervezte Gyurcsó Istvánnal a magyar tanítók énekkarát. A jelentkezések alapján ő járta végig az országot, ő válogatta a jelentkezők közül az arra legméltóbbakat. Mégsem ő lett a tanítók kórusának karnagya. Ennek a története is hosszú. Nem fér bele egy rövid megemlékezésbe.