Máig sugárzó erő

Három film és egy halálos kimenetelű autóbaleset, amely megrengette a világot. Ennyi maradt James Deanből, avagy James Dean után. Ez azonban tőle-belőle rengeteg. Mindössze három film, három szerep elég hozzá, hogy a James Dean-kultusz cseppet se kopjon meg. Azért se kopik, mert – ahogy írtam vele kapcsolatban korábban – James Dean olyan elementáris erővel játszott, ahogy élt is, ettől lett ő „színészvédjegy”, a máig kisugárzó őserő, akihez újabb és újabb nemzedékek képviselőit hasonlítgatják. Említsük csak az ugyancsak fiatalon elhunyt, valóban James Dean-es daccal és szeretetvággyal élő-játszó River Phoenixet.

Azért se kopik nimbusza, mert számtalan könyv jelent-jelenik meg róla a mai napig, 2001-ben pedig Israel Horovitz forgatókönyve alapján, Mark Rydell rendezésében elkészült James Dean címmel egy életrajzi tévéfilm, amelyben az őt alakító James Franco mágikus erővel keltette életre az apjához utat kereső érzékeny lelkű fiút – Franco személyében mintha csak az apjával viaskodó Jim Stark lépett volna át az 1955-ben készült Haragban a világgal című melodrámából. James Dean életrajzából annyi is elég, hogy nem volt könnyű a gyerekkora, de mindig küzdött a szeretetért és a kiválásért. Aztán nagy hirtelen, jegy üdítőreklám meg némi színpadi próbálkozás után, Elia Kazan felfedezte, és a filmvásznon megjelent az igazi hús-vér ember az élet sűrűjéből. A rebellis, a mást akaró, a világgal örökké haragban lévő, az ok nélkül dacoló figura prototípusa – egy új nemzedék ideálja. Előbbre járt, mint amelyik korban született: újranézve filmjeit, a Haragban a világgal, az Édentől keletre és az Óriás című remekeket, csak ámulni lehet azon, hogy mennyire mai fazon is lehetne akár. Nem véletlen, hogy a pimasz lezserségéből és a nemtörődöm magatartásából fakadó kisugárzás, ahogy Jimként mozog, jár, megy, és szomorú tekintettel bevágódik a kocsijába híres piros dzsekijében, nemzedékeket érintett meg eddig is, és valószínű fog a jövőben is. Hiszen James Dean a Haragban a világgal Jimjeként minden fiatal örök problémáit ábrázolta ösztönös vad erővel, mégis finom, igéző gesztusokkal. Ereje ma is perzselőn süt át a vászonról.