Magyar írók Berlinről

Az elmúlt évtizedekben számos magyar író töltött el egy évet Berlinben; az ösztöndíjas időszak alatt szerzett élményeiket tartalmazza a „Berlin, drágám. Csukja be, kérem, a szemét.” című antológia.

A Magvető Kiadó gondozásában készült kötet húsz magyar író, költő művét tartalmazza. A legkorábbi írás Mészöly Miklós tollából született 1973-ban, a legkésőbbi művek pedig a 2006-os ösztöndíjas, Vörös István versei.

Kukorelly Endre írásában az olvasható, amint az író a Check Point Charlie ellenőrzőállomásról, Nyugatról áttekintve figyeli a kelet-berlini „málladozást az égszínkék kipufogógázban”. Márton László azt jellemzi, hogyan tűntek el a fal nyomai, és hogyan foglalta vissza a város ezeket a korábban holt területeket. Esterházy Péter novellája arról szól, hogyan vált az író egy faramuci helyzetből adódóan zsebtolvajjá a német fővárosban.

Konrád György művében megjósolja, hogy egyszer leomlik a fal, Oravecz Imre pedig azt meséli el: németországi ösztöndíja alatt azért spórolt, hogy Amerikába emigráljon, míg egyszer csak lebontották a berlini falat. Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Miért Berlin? című alkotását egy beszélgetés ihlette, míg Dalos Gyula egy irodalmi estről készült STASI-jelentésről ír a több mint háromszáz oldalas antológiában.

A kötetben olvasható még Darvasi László, Eörsi István, Földényi F. László, Garaczi László, Láng Zsolt, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Petri György, Szijj Ferenc, Tolnai Ottó és Végel László egy-egy írása.