Magyar és világirodalom vegyesen

Jó szokását megtartva a legfrissebb – még mindig nyárszagú és a Balaton vizének kékjében játszó – Kalligram is vegyest kínálja a világirodalmat a magyarral. A folyóirat összevont, százhatvan oldalas száma Régiók Oroszországban címmel közöl egy terjedelmes összeállítást: a grúziai örmény származású Szergej Paradzsanovtól novellát (Szíjártó Imre tolmácsolásában), a Kazahsztánban született, koreai származású Anatolij Kimtől szintén novellát (Goretity József fordítása), a dél-szibériai Roman Szencsin Mínusz című regényéből M. Nagy Miklós fordításában részletet. Az összeállítást Jurij Bujda novellái zárják, s Arbaham Magomedov tanulmánya vezeti fel. Még mindig külföld: Madarász Imre tanulmánya Stuart Mária alakjának az olasz drámaköltészetben elfoglalt helyét vizsgálja.

A finn Jouni Inkala versei Polgár Anikó fordításában olvashatók (a Zsebtükör rovatban a finn költőről és verseiről további részleteket is megtudhatunk), Jiří Kolář és Karol Chmel verseit Tóth László, Michal Habajéit Vaszily Tímea fordította. A versek közt egy jókora regénydarab: Louis-Ferdinand Céline izgalmas szövege részlet a Halál hitelbe című regényéből, ezt Szávai János ültette át magyarra s írt az olvasmányhoz bevezetőt. Aki ennél hoszszabb prózára vágyik, annak Robert Musil naplója ajánlható: a Györffy Miklós fordította terjedelmes naplójegyzet-részletek kiválóan alkalmasak akár négy és fél óra sorban állás hasznos és élvezetes kitöltésére is (Pozsonyban ennyi ideig tart a lejárt személyi igazolvány meghosszabbítása).

A széppróza rövidebb válfajainak szerelmeseit egy Mészöly Miklós-miniatűr örvendezteti meg: a szerző hagyatékából származó noteszlapokból Thomka Beáta ad közre kettőt, eligazító bevezetővel és jegyzetekkel. György Norbert novellájához (Átmeneti állapotok) egy miniinterjú is tartozik: a regényíró a Zsebtükörben a szerkesztő kérdéseire válaszol.

A folyóirat hátsó fertálya ezúttal is a reflexióké: Kiss Noémi tanulmánya (A fényképezés újabb irodalmi művekben) három műben, egy fényképalbumban, egy kisregényben és egy regényben vizsgálja a fényképezés és a fotográfia bizonyító és múltidéző erejét mint a kortárs próza izgalmas jelenségét. Kukorelly Endre jegyzete elsősorban a humorával fogja meg az olvasót, míg a lapot záró három írás szabálytalan kötetrecenzió: Lovas Ildikó kisesszéje Patrik Ouředník Europeana című könyvét elemzi, Németh Gábor Lovas Ildikó Kijárat az Adriára című könyvének olvasatát kínálja, Varga Virág pedig Fábián László regényéről („...maradék Édene”) írt kritikát.

Az igen erősre sikerült kortárs magyar költészet Hizsnyai Zoltánnal nyit: A stigma ártere című hosszúvers a szerző egy évtizeddel ezelőtt megjelent kötetének soraiból szövi magát újra-másra; ehhez Bodor Béla kiváló verselemzése tartozik. Vida Gergely is főként hozott anyagból varrogat-szövöget, toldoz-foltoz, zavarba ejtő kézügyességgel („Hej, elhullunk az ősi zavaron”). A költő, műfordító, klasszika-filológus és zenetudós Déri Balázs három verssel szerepel a Művészet és Gondolat jegyében fogant Kalligramban. (csg)