Magabiztos, lezser hangon szól

Talán ezért sem véletlen, hogy a szöveg legerősebb oldala a hang, ahogy a narrátor előadja a történetet. Magabiztos hangról van szó, amely lezser, kocsmai folyamatossággal számol be az amszterdami éjszakai klubban dolgozó kelet-európai nők dolgos mindennapjairól vagy éppen az alkoholfüggő főhős lelki vívódásairól.

Andy, a (vélhetően) csehszlovákiai magyar művész megromlott házassága, alkoholfüggősége, és részben saját maga elől menekül a nyolcvanas évek legvégén az akkor még tiltott gyümölcsnek számító Nyugatra. Először Svájcban, majd Hollandiában és Franciaországban próbálja megtalálni barátját, Gayt, aki állítólag képes lenne kihúzni őt a bajból. Erről a bizonyos bajról egyébként nem tudunk meg sokat, mindössze annyit, hogy a frusztrált főhős nem képes meghozni két döntést: hogy visszatérjen volt feleségéhez, Lídiához, és hogy befejezze az alkoholizálást. Amikor pedig rászánja magát a hazautazásra, már késő. Gayről ugyanúgy nem derül ki, miként menthetné meg Andyt. Az események (az első 20 oldal után) gyorsan peregnek, a helyszínek majdhogynem villanásszerűen váltakoznak, mint egy film képkockái, és befigyel néhány ügyesen megkomponált mondat is. A kedvencem az amszterdami éjszakai klub életéből villant fel egy pillanatot: „A mosogató előtt rövid hajú, mulatt lány állt, de nem mosogatott.” A főhős előadásmódjával kicsit Kerouac beatnik-regényeit idézi – utazgatunk, iszogatunk, szomorkodunk, filozofálgatunk, és a lelkünk mélyén azért valahol élvezzük ezt az egészet.

Mindezek mellett talán nem ártott volna a szövegnek, ha pihen egy kis ideig, egyes részei pedig tovább dagadnak – Andy ugrásszerűen abszolvált életszakaszai az esetek többségében kiaknázatlan nyersanyag képét mutatják. Ennek pedig leginkább a mélyebb tartalmakat boncolgató részek látják kárát. Mert míg az éjszakai élet és a kocsmai jelenetek viszonylag laza elbeszélése dinamikát kölcsönöz a szövegnek, kevésbé életszerű, amikor ugyanezzel a lezser hanggal pörgeti le Gayjel folytatott kolostori vitáját a keresztény és a buddhista vallás összehasonlításáról. De ahol még a szerzetesek torkán is lecsúszik fél üveg Calvados, ott előfordul az ilyesmi. Ahogy Strieženec Alexszel is előfordult, hogy írt egy kisregényt, amelyet érdemes elolvasni.