Ma 90 éves Milan Kundera író

Tavaly novemberben a magyar sajtót is bejárta a hír, mely szerint Andrej Babiš cseh miniszterelnök visszaadná a cseh állampolgárságot a 43 éve Franciaországba emigrált írónak. Kundera nem jelezte, hogy igényt tartana erre a kegyre, viszont köztudott, hogy utoljára huszonkét éve volt Csehországban – magánemberként, és máig minden hivatalos meghívást visszautasított abba az országba, amelyből annak idején szinte menekülnie kellett. 
Kundera élettörténete legalább olyan izgalmas, mint a regényei. Ő maga is szereplő lehetne egy igazi „kunderás”, példázatszerű műben, amelyben a karakterek és a cselekmény szinte csak a szerző eszmefuttatásának modellezésére szolgál. Talán csak azért nem lett filozófus, mert túlságosan vonzódott a művé-szetekhez. 
Zenetudós édesapja hatására először zongorázni kezdett, aztán egyszerre fertőzte meg az irodalom és a filmművészet – ez utóbbiból diplomázott, majd mégis világirodalmat kezdett tanítani az egyetemen, leendő filmeseknek. Az irodalmon belül is nehezen döntötte el, merre induljon. Költőként kezdte pályáját, első elbeszélését csak 1958-ban huszonkilenc évesen publikálta, első regénye pedig 1967-ben jelent meg. Ez volt a csavaros dramaturgiával megírt Tréfa, amely mély szippantást kínál a szocializmus tragikomikus ópiumából. A prágai tavasz idején film is készült belőle, a csehszlovák kultúrpolitika vezetői viszont hisztérikusan reagáltak rá: Kunderát kizárták a pártból (immár másodszor), elbocsájtották egyetemi állásából, a regényt természetesen betiltották, és azt is jelezték neki, hogy többé nem publikálhat Csehszlovákiában. Második regénye, Az élet máshol van már Franciaországban jelent meg 1973-ban. A főhős tartalmatlan élete és szükségszerű halála egy boldogtalan generáció életútját példázza. Talán ez elől a sors elől menekült a szerző is: 1975-ben Franciaországba emigrált, hazát és nyelvet is váltva. 
Kundera regényeinek szinte minden szereplője belső és külső hazugságok, hamis értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődik, illetve múltbéli ballépéseit próbálja elemezni. A szerző, miközben széles ívű társadalmi tablót rajzol fel, saját gondolatfolyamait adja a karakterek szájába. Ezek a mély filozófiai kérdések szinte ránehezednek az olvasóra, hiszen Kundera nem ad válaszokat. Azokat nekünk kell megfogalmaznunk.