Lincoln, a politikus, férj és apa

TALLÓSI BÉLA

Az ellenállás hatalmas: az elnök azonban ravasz ember, jó stratéga és zseniális szónok. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget; lavíroz, csapdákat állít, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy elérje célját – és új fejezetet nyisson a világtörténelemben.

Ennyi a film hivatalos előzetese. Az „amerikai történelem legvéresebb háborújáról”, vagyis a polgárháború csatáiról Steven Spielberg nem mutat hatásos hadi tudósításokat. Több minden kiderül ugyan a háborúról, de csak az elnök és az emberei párbeszédeiből. Egy tábori találkozásból az elnök és a katonák viszonyáról is képet kapunk, ugyancsak párbeszédes formában. A dialógus a személyiségfestés, illetve a film fő építkezési eleme. Párbeszédek révén derül ki mind több és több Lincoln – az apa, a férj és a politikus – személyiségéről. Az elnök élete utolsó négy hónapjának találkozásaira-történéseire fókuszál Spielberg mozija. Arról mutat drámai feszültségű helyzeteket, miként hatott az alkotmány kiegészítésére tett javaslat Lincoln magánszférájára, mit váltott ki a kongresszusban, s milyen erőket mozgatott meg, amíg elfogadták.

„Az amerikai történelem egyik legmeghatározóbb alakja, de az én életemben is fontos személyiség – mondta Lincolnról Spielberg. – Emlékszem, négy-öt éves lehettem, amikor először láttam a Lincoln-emlékművet. Egészen lebénított, megijesztett a széken ülő alak hatalmas mérete. Aztán közelebb mentem, és lebilincselt az arckifejezése. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, akkor kezdett el érdekelni, ki volt ez az ember, és e kérdés végigkísérte az életemet. Meg akartam mutatni a nagyságát.” Az évek alatt egyre több mindent megismert róla, s eljutott arra a pontra, amikor készen érezte magát, hogy mást is közelebb segítsen az elnök alakjához.

A film a legendás ember iránti sugárzó csodálat. Lincoln személyiségével hódít, pontosabban az elnök Spielberg, valamint Daniel Day-Lewis által megfogalmazott, illetve megformált személyiségével. A rabszolgaság eltörléséért küzdő Abraham Lincoln amerikai elnök mozgóképes eszközökkel finoman megrajzolt, grandiózus történelmi tablóba helyezett portréja az, amivel Spielberg sikerre viszi ezt a filmet. E filmes portrénak a domináns része az Előzetes Emancipációs Kiáltványért folytatott küzdelem, amelyben Lincoln szabadságot ígért azoknak a néger rabszolgáknak, akik a lázadó déli államok fennhatósága alatt éltek. Spielberg magánbeszélgetésekből és politikai párbeszédekből megteremtett történelmi tablójának Lincoln személyisége miatt olyan erős a kisugárzása, hogy tíz jelölést kapott a Brit Film- és Televíziós Akadémia (BAFTA) díjaira, az Amerikai Filmakadémia díjaira pedig 12 jelölést gyűjtött be. Bár a filmet a Golden Globe-on hét kategóriában terjesztették fel, s maga Bill Clinton volt elnök konferálta fel a díjkiosztó gálán, mégis az est nagy veszteseként emlegették. A hét jelölésből csupán a címszerepet alakító Daniel Day-Lewisnak ítélték oda a díjat a hollywoodi tudósítók. „Lincoln”, vagyis az elnök személyisége kapta meg az elismerést. Kérdés, hogy az akadémia tagjai a filmet is értékelik-e vagy „csak” az elnököt és a tettét, amelyről a háború vége előtt Lincoln maga úgy nyilatkozott, hogy a rabszolga-felszabadítás volt kormányának legfőbb cselekedete.

Spielberg filmje az elnök portréja mellett erős képet fest feleségéről, Mary Todd Lincolnról (Sally Field) is. Sok minden kiderül kettőjük kapcsolatáról, sőt fia révén arról is árnyaltabb képet kapunk, hogyan értékelte a háborúért hozott áldozatokat. Arra is súlyos utalás hangzik el, milyen erős szerepe volt Lincoln életében a feleségnek.

A film súlyos, művészien fotózott képeivel, kosztümjeivel, berendezéseivel visszahozza a kor hangulatát. Színészi alakításaival pedig minden egyes figura olyan, mintha abból a korból támasztották volna fel. Ettől élő és hiteles Spielberg új alkotása.