Lazaság, glamúr

A 007 Spectre – A Fantom visszatér című mozi hivatalosan a 24. Bond-film, és a második, amelyen Daniel Craig és Sam Mendes együtt dolgozott. Első közös munkájuk, a Skyfall nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. Tudták ezt ők is, mert saját maguk bevallása szerint nem akarták megugrani azt. Inkább másra helyezték a hangsúlyt. „Vissza akartam hozni valamit abból a jó kis régivágású glamúrból”– mondta Mendes, amivel arra utalt, hogy a Skyfallban csúcsra járatott komor lélektani dráma helyett a Spectre-ben visszatérnek a klasszikus, humorosabb James Bondhoz. Sam Mendes azonban nem lenne önmaga, ha nem csempészett volna a legújabb Bond kalandba is egy csipetnyi (kanálnyi?) drámát. Így lett a 007 Spectre – A Fantom visszatér egy fura hibrid, amely ügyesen elegyíti a Sean Connery és Roger Moore által megteremtett könnyedebb stílust a Daniel Craig nevével fémjelzett őrlődő, drámaibb Bonddal.

Bond az új kalandban szinte az egész világot beutazza, akciózik Mexikóban, Rómában, Ausztriában, Marokkóban és természetesen Angliában is. Minden útjába eső nőt az ágyba visz. Öt perccel az után, hogy majdnem kidobták egy száguldó vonatból, már szexszel. Repülővel „szánkózik” egy hegy lankáin. Ezek a motívumok mind a klasszikus, sérthetetlen James Bond-hagyományt idézik. Az alkotók 2006-ban a Casino Royallal rebootolták a szériát, ekkor született meg az a nyers, komor, ugyanakkor kifinomult és esendő James Bond, akit a már fent említett Skyfallban járattak csúcsra. És ekkor kezdtek egy olyan univerzumot megteremteni, amely a mostani kalandban teljesedett ki igazán. Pont ezért a 007 Spectre – A Fantom visszatér az első olyan Bond-film, amelyet nem lehet maradéktalanul élvezni az előző részek ismerete nélkül. A sztori sokszor hivatkozik az előző epizódokban történtekre, és sokszor idéz meg olyan karaktereket, akik fontosak voltak a korábbi sztorikban.

Az idei Bond-film sok tekintetben egyedülálló a franchise-ban. Ez a 007-es legdrágább kalandja. A filmet eredetileg 200 millió dollárból akarták elkészíteni, végül azonban az összköltségek elérték a 350 milliót. Egyes pletykák szerint Sam Mendesnek még ez is kevés volt. A filmet elnézve lehet is alapja a híresztelésnek, a végső összecsapás ugyanis elég összecsapottra és ötlettelenre sikerült, valószínűleg itt már meg volt kötve a készítők keze.

Ez az eddigi leghosszabb Bond-film a maga 148 percével. Sajnos azt kell mondanom, simán lehetett volna rövidebb is: a kétharmadánál mintha a pénzzel együtt a lendület és a kreativitás is elfogyott volna. A forgatókönyv az utolsó etapban hemzseg a hibáktól és a logikai bukfencektől. A film főgonosza, Oberhauser karaktere is elég haloványra sikeredett, még egy olyan nagyágyú, mint Christoph Waltz sem tudott vele sok mindent kezdeni.

Daniel Craignek kétségkívül jól állt a nyers és komor Bond, ám ebben a részben azt is megvillantja, hogy humora is van. Azok a jelenetek, amelyekben ő és a Q-t alakító Ben Whishaw szerepel, a film legszórakoztatóbb szakaszai, kettőjük csipkelődése adja a film fő humorfaktorát. Léa Seydoux Bond-lányként van annyira karakteres, hogy ne csak biodíszletként tekintsünk rá, kemény és veszélyes, egyszer még Bond életét is megmenti.

Mendes és Craig is úgy nyilatkozott a közelmúltban, hogy nem akar több Bond-filmben részt venni. (Craig konkrétan azt mondta, inkább felvágná az ereit...) Személy szerint egyetértek velük: azt a történetet és univerzumot, melyet a Casino Royallal kezdtek el, a 007 Spectre – A Fantom visszatérrel tökéletesen lezárták. Most jöhet egy új szereplő, új rendező és új megközelítés.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"208978","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]