Lanczkor Gábor: Tábornokok

Egy idős falubelim minden átmenet nélkül mesélni kezdi, hogy kamaszkorában, a háború végnapjaiban három menekülő SS-legény (így mondja) tőle kérdezte meg, hol húzhatnák meg magukat pár napra, és hogy merre meneküljenek azután. Osztrákok voltak, az egyikük tökéletesen beszélt magyarul. A fiú elmondta nekik, hogy északnak, Apáti és Kapolcs felé véletlenül se menjenek; majd az erdőszéli pincét ajánlotta nekik búvóhelyül, amely most az én tulajdonomban van. Akkor még csak a dongapince volt meg, a présház nem. A henyei hegyen minden ajtó nyitva állt, hogy ne tegyék tönkre a vasalatokat és zárakat az átvonuló hadak. Hosszasan figyeltem ma egy apró bazaltkúphoz nekitámaszkodó homokbánya falát. A homokba fúrt fészkekből ki-be röpködtek a színpompás gyurgyalagok. Álmomban a londoni National Gallery termeiben jártam, és sírtam. Ó, hogy mihez is kezd ez a földből kinőtt házacska egyre jobban hasonlítani? Amikor pesti balos értelmiségiek az ún. társadalmi problémák megoldási lehetőségeit vetítik elő, a vidék tematikáján belül a magyar falu rendszerint úgy tűnik föl érvrendszerükben, mint valamiféle formalinba tett ritka hüllő, amelyről ők tudják egyedül, hogy mégiscsak él. Kora este tizenkét nagyméretű katonai szállítógép vonul el fölöttünk keletnek tartva. Alacsonyan repülnek. Már a vádlimat nyaldosná az álom langymeleg vize, aztán hirtelen elapad, fölszippantja a föld, ahogy az utolsó négymotoros is eltűnik a diófák mögött.Az esetek többségében én főzöm az ebédet a családnak. Ma odáig merészkedtem, hogy életemben először a tyúkhúsleves mellé zsemlemártást is csináltam. Vasi parasztétel, a két fillérből főzés minősített esete; gyerekkoromban nemigen hiányozhatott anyai nagyszüleimnél a vasárnapi ebédlőasztalról. Amikor elkészült, és belekóstoltam, a régről ismerős íztől enyhe csalódottság járt át, akár egy túlélhető áramütés. Most-már-én-is-el-tudom-készíteni; és ennek minden következménye. Én személy szerint még egyetlen könyvvel se találkoztam, ami alatt beszakadt volna az asztal. Az asztalok szerencsés esetben keményfából vannak; a könyvek papírból.Mindezidáig az egyetlen bejelentett munkahelyem Kelet-Londonban volt, ahol 2006–2007 őszén és telén három hónapig egy ingatlanirodában dolgoztam office assistantként. Mintha egy vaksötét szaunába lépnék ki a hűvös, fényes házból.Vízió. Egy-másfél évszázadon keresztül az emberiség jelentékeny hányada ivóvízbe szart, és ivóvízzel öblítette le a szarát. Két terméketlen év után (tavaszi fagyok) végre dús termést hozott a fügebokor. Utaztatott fa; ahol most van, ez a negyedik helye. A szüleimnél is át lett ültetve egyszer. A lap, amibe Bozzai nyugati része épült, fagyzugos hely, így került Henyébe. A ház déli végénél fölébe nőttek a diófák, de a mostani helyén, a kőfal tövében láthatóan jól érzi magát. Pár szemet fönnhagyok az ágak végén; sárgarigók járnak rá a lilára érett gyümölcsre.