Kultúrák közötti híd

Fabio Guerra: Signum „Közép-Európát nem határozhatjuk meg sem politikai, sem földrajzi határokkal. Sokkal inkább történelem, kulturális-társadalmi hagyomány. Közép-Európa kulturális tere ott van, ahol ismerik és tisztelik Nepomuki Szent Jánost. ĺgy kapcsolódik egymáshoz Csehország, Lengyelország, Morvaország, Ausztria és a többi közép-európai állam” – mondta egyik előadásában Aldemar Schiffkorn profeszszor, Felső-Ausztria külföldi kulturális kapcsolataiért felelős intézetének vezetője, amikor megpróbált válaszolni arra a kérdésre, mi is Közép-Európa. Ily módon szellemi atyja lett a Közép-Európa szentje – Tisztelgés Nepomuki Szent János előtt című kiállításnak, mert Anna Kocourková cseh művészettörténészt megihlette Aldemar Schiffkorn gondolata. Annál is inkább, mivel Nepomuki Szent János a cseh történelem leghíresebb, legismertebb személyiségei közé tartozik. 1340-1350 táján született a dél-csehországi Pomuk községben, Prágában és Padovában jogot és teológiát tanult, majd prágai kanonok és érseki helyettes lett. Ő volt IV. Vencel gyóntatója, ám később kegyvesztett lett, mivel nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, és elárulni az uralkodónak, mit gyónt neki Zsófia királyné. IV. Vencel ezért megkínoztatta, és a Károly-hídról a Moldva folyóba dobatta. Testét halászok emelték ki, akik öt, a Moldva vizén ragyogó csillag révén találtak rá.

Nepomuki Szent János nem csupán Csehország védőszentje, hanem a hidaké is – s ez a nemzetközi projekt, amely a személye köré épül, szintén egyfajta hidat szeretne építeni, egyfajta párbeszédet igyekszik kialakítani Közép-Európa, illetve Európa országai között, hangsúlyozva azt, hogy az új Európának nemcsak sikeres gazdaságra van szüksége, hanem közös kultúrára és szellemiségre is.

A kiállítás kiindulópontja egyébként az a nemzetközi képzőművészeti szimpózium volt, amely „Sanctus Ioannes Nepomucenna Medioeuropeansis” címmel 1999 és 2004 között zajlott a nyugat-csehországi kisváros, Plasy cisztercita kolostorában. A szimpóziumon bosnyák, cseh, szlovák, lengyel, osztrák, magyar, olasz, francia, német, svéd, kanadai és nagy-britanniai művészek vettek részt, és összesen 54 nagyméretű, 2 x 2 vagy 2 x 3 méteres festmény született. A pozsonyi kiállítás helyszínén helyszűke miatt be sem tudják mutatni valamennyi alkotást, ám mint Anna Kocourková elmondta, arra mindenképpen törekedtek, hogy minden képzőművész legalább egy festményével jelen legyen Pozsonyban.

A konkrét, megadott téma – amint arról az unalmasnak egyáltalán nem mondható kiállítás látogatói meggyőződhetnek – nem kötötte meg a művészek kezét, a festmények között absztrakt, figuratív, nonfiguratív vagy „fantáziakép” egyaránt megtalálható. Magyarországot a népes nemzetközi csapatban Csurka Eszter, Haász István és Jovián György alkotása képviseli. Jovián György munkáját egyébként Anna Kocourková kurátor a gyűjtemény egyik legszebb darabjának nevezte.

A nemzetközi kiállítás 1999 óta több helyszínen volt látható Csehországban, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Spanyolországban, Horvátországban és Belgiumban. Pozsony már a tizenkilencedik állomása, s a szlovák fővárosban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Cseh Centrum, a Lengyel Intézet és az Osztrák Fórum társrendezésében valósult meg.