Kultúra szabadságon

Tegnaptól nyaralunk. A kőszínházakban a júniusi évadzáró előadások utáni taps elcsitulását követően két hónapra kihunyt a reflektorfény. Júniusban az egyes galériák, képtárak és a művészet múzeumai is megtartották uborkaszezon előtti utolsó kiállításmegnyitóikat, hogy aztán nyáridőre szüneteltessék kiállításszervezői, -rendezői tevékenységüket, s azt kínálják júliusra, augusztusra a vizuális kultúrából – már ha valakit érdekel a trópusi forróságban –, amit tárlataikon júniusban útjára indítottak. Ilyenkor nyáron igazán csak az open air filmszínházak virágoznak (igen, így open air, mert szép magyar nyelvünkben már nem elég idegen az amfiteátrum, avagy kortárs szabadtéri mozijaink megjelölésére túl „ántik”. Szóval az open air filmszínházak lövik a sok filmgiccset, mert arra még van vevő szúnyoginváziós nyárestéken is. A közszolgálati televízió évközben sem gyárt, készít, produkál tisztes mennyiségben két csatornát megtöltő rólunk, nekünk, értünk szóló televíziós művészetet, nyáron még inkább nem, ilyenkor jön a jó öreg megoldás, visszanyúlni az aranykorba, elővenni ezt-azt a filmtekercstárból – szerencsére ott azért vannak értékek. Ilyenkor a könyv is aluszik egy kicsit, mint kis Balázs altatóversében a villamos. Igen, hiszen tegnaptól nyaralunk, pang a művészet, szabadságon a kultúra. Pedig ilyenkor kellene csak igazán belendülni, sarkig tárni a vmk-k, galériák, szabadidőközpontok stb. ajtaját, amikor bezárják kapuikat az iskolák. Ilyenkor kellene nem úgy adni a kultúrát, mint piacon a káposztát: azt viszik kínálat nélkül, emezt rábeszélésre is alig és csak kevesen. Ilyenkor kellene nekidurálni magunkat, és jobban odafigyelni a felügyelet nélkül hagyott gyerekekre, akikre év közben sem figyelünk kellőképpen. Ilyenkor kellene komolyan gondolni a sokat emlegetett amatőr művészeti mozgalmat, amikor a profi kultúra szabadságon van! Ilyenkor kellene megfogni az unatkozó gyerekeket vonzó, érdeklődésre számot tartó programokkal, színjátszással, irodalmi kisszínpadokkal, dalkörökkel, táncházakkal, olvasókörökkel, tárlatvezetéssel, különböző kreatív foglalkozásokkal – lehet folytatni a sort. Ilyenkor kellene nagyon nem spórolni, vagy ilyenkorra kellene nagyon spórolni év közben. Hogy ne a bárok, ne az utcák, a terek, ne a panelrengeteg közötti bunkerek populáris népi kultúráját gyakorolva és fogyasztva töltsék a vakációt a gyerekek.