Közönséges fülbemászó

Könnyen megismerni ezt a gesztenyebarna, 10-14 mm nagyságú bőrszárnyút, a közönséges fülbemászót (Forficula auricularia) potroha végéből feltűnően kinyúló jellegzetes fogóiról. Ezeket ellenségei elriasztására és fejlett hátulsó szárnyainak öszszehajtogatására használja. A hátsó szárnyak nyugalmi helyzetben pikkelyként nyúlnak ki a rövid csonkokká csökevényesedett felső szárnyak alól. Tud ugyan repülni, de nagyon ritkán teszi. A rovarvilágban ritkaságszámba megy a nőstény fülbemászó odaadó ivadékgondozása. Tizenöt-húsz petéjét harciasan őrzi kikelésükig, majd gondoskodik a lárvákról. Bár a lárvák hamarosan önállóan szerzik meg táplálékukat, egészen imágó korukig élvezik anyjuk védelmét. Az csak egyszerű hiedelem, hogy ez a rovar belemászik az ember fülébe – sosem tesz ilyet, már csak azért sem, mert félénk, és aránylag rejtett életmódot folytat. Mindenevő, s noha túlzott elszaporodása esetén a gyümölcsök és virágok megrágásával néha némi kárt is okozhat, alapvetően hasznos, ugyanis aktívan vadászik más ízeltlábúakra. Kedveli az emberi településeket, a kerteken kívül gyakran előfordul az erkélyládák és virágcserepek környékén. Ha a lakásba is bejön, a dísznövényeink tartóedényein kívül – mivel kedveli a páradús levegőt – találkozhatunk vele a lefolyók és a fürdőkádak környékén is. Kihasználva nyirkosságot kedvelő természetét, a fülbemászótól könnyen megszabadulhatunk. Egy darab rongyot vagy szivacsot nedvesítsünk meg, helyezzük a fülbemászók mozgásterületére és borítsuk le egy cseréppel vagy pohárral. Talán még hatásosabb, ha egy krumplit vagy almát kettévágunk, a belsejébe kis üreget vájunk és leborítva helyezzük el. Ezeknek a dolgoknak a fülbemászók nem tudnak ellenállni, és reggel nagy valószínűséggel rájuk találunk a csapda alatt. Ejtsük foglyul és lakásunktól távolabb engedjük szabadon őket.