Kovács Fanny gyászol. Ma délután temeti Faludy Györgyöt, akivel élete társaként öt, feleségként négy évet töltött. Faludy Fanny nem lesz a nemzet özvegye. Még akkor sem, ha sokan ezt várják tőle.
Kovács Fanny szilvafát ültet
Kovács Fanny nem egy ravasz kis bestia. Szerelemből szegődött a költő mellé. Kellemes fénnyel tölteni meg utolsó éveit. Van ilyen. ĺme! A múzsa hatvanhat súlyos esztendővel volt fiatalabb. Na és?! Annyiféle szerelmet megélt a mester – ezt miért hagyta volna ki? Túl a kilencvenen egy huszonéves nő, aki rajongva szereti. Fellángolt ő is: akart és tudott viszontszeretni. De az is lehet, hogy ő kezdeményezte ezt a sokak szemében megbotránkoztató, szenvedélyes kapcsolatot. Az igazat csak az özvegy tudja, ő meg nem tereget.
Kovács Fanny gyászol. Nem lesz víg özvegy, mint ahogy házasságkötésük napján benfentesek megjósolták. Nem készül vad orgiákra egy tetemes örökség halmain, nem kacsingat szép reményű költőpalánták felé, hogy itt vagyok, szabad a pálya.
Kovács Fanny visszavonul. Viszsza a hétköznapokba, lemondva arról a fényről, amely a költő révén neki jutott. Bár ő maga is írogatott, mostantól fogva nem költ több verset. Nem érzi méltónak magát ahhoz, hogy tovább menjen azon az úton, amelyen imádott Gyurkája lépdelt. Aki most megjelent kötete, A pokol tornácán 11. fejezetében azt írja róla: „Ezerkilencszáznyolcvannyolc szeptemberében... nem tudok még az élet nagy ajándékáról, a szép és érdekes Fannyról, nem tudom még, hogy a legnagyobb szerelem-e, de biztos, hogy az utolsó.” Aztán pár oldallal később így vall róla: „Fanny... megosztotta a közvéleményt, bátorsága sok embert megijesztett, pedig ő nem ezt akarta. És én szeretem őt... Hogy tud valaki kilencvenkét éves korában szerelembe esni? Sokan vannak, akik mit sem tudnak erről, nekik nincs miért magyaráznom, de a többiek pontosan tudják.”
Faludy Fanny ma temeti férjét, akit nyár elején szélütés ért, aztán elesett, és eltörött a csípőcsontja. Sokkos állapotban akkor vitték rohammentővel kórházba, amikor felesége édesanyja, aki kezdettől fogva mellettük állt, meghalt. Faludy György kómában feküdt kórházi ágyán, Fannyja szinte el sem mozdult mellőle. Utolsó napján is ő borotválta, kedvenc fehér erdélyi ingjét, fekete nadrágját ő adta rá. Ő, aki kapcsolatuk első percétől a legfontosabb ember volt a költő életében. És most itt áll egyedül. Nincs férj, nincs örökség, mint sokan képzelték. Még az évek, évtizedek során öszszegyűjtött drága könyvekkel sem példálózhat senki, hiszen a költő maga rendelkezett gazdag könyvtárával, jelentős részét állami intézményeknek adományozta. Fanny dolgozni fog. Menedzser lesz. Új párkapcsolat egyelőre nem foglalkoztatja. Pedig szeretett férje arra kérte: ne maradjon egyedül, hiszen a magány felőrli, és megöli az embert.
Faludy Fanny nehéz napra ébredt. Ma búcsúzik attól az embertől, aki, ahogy ő mondja, eddigi élete legnagyobb élménye volt. Végső nyughelyét maga a költő választotta meg a Fiumei úti temetőben, Karinthy Frigyes közvetlen szomszédságában. Ifjú feleségét arra kérte: szilvafa álljon a fejfája mellett. Ne szomorúfűz és ne is egy kesergő nyír – egy karcsú szilvafa, amely idő múltán teremni fog, és bárki szakíthat róla.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.