KASZÁS DÁVIDAjánlatot teszek. Nem visszautasíthatatlant, mint a keresztapa, ez csak egy könyv. A Prizma folyóirat tervezett sorozatának első kötete: Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők. A változatos és alapos szöveg tájékozottságról, olthatatlan lelkesedésről árulkodik.
Korszakalkotó rendezők: a dicső kezdő tizenegy
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_13851541496636_0.jpg.jpg?itok=yThURP-v)
KASZÁS DÁVID
Ajánlatot teszek. Nem visszautasíthatatlant, mint a keresztapa, ez csak egy könyv. A Prizma folyóirat tervezett sorozatának első kötete: Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők. A változatos és alapos szöveg tájékozottságról, olthatatlan lelkesedésről árulkodik. A szerzők felkészültségéről, személyes ízléséről s a(z angol nyelvű) szakirodalom ismeretéről. Részletes filmográfiával jelenik meg előttünk az elmúlt évtizedek amerikai kultúrája. Az álomgyár sötét évtizedei és reneszánsza. Pénznyelő produkciók készítéstörténeti sajátosságai. Változó marketing, új bemutatási politika. Uniformizált filmgyári látásmódok, átalakuló szerzői szemléletek. Hollywoodi mogulok, fősodorbéli sztárok és (fél)független filmesek. Fenegyerekek (movie-brats). Többnyire rendezők. A kezdő tizenegy.
Persze szívesen olvasnék az átmenetileg nélkülözöttekről (Cameron, Coen fivérek, Coppola, De Palma, Lucas, Milius, Scorsese). Egyelőre érjük be a kertvárosok trubadúrjával, a művészfilmek iparosával, akinek a neve márkajelzés: Steven Spielberg. Vagy a rejtélyes remetével, magyarázhatatlan motívumok mesterével. A képvadász: Terrence Malick. Ridley Scott kakukktojás, Nagy-Britannia szülötte. Életpályája azonban leválaszthatatlan a kortárs amerikai mozgóképről. Átigazolt, álomgyári gladiátorrá lett. Szemben találjuk magunkat Michael Mann-nel, a maximalista minimalistával, egyéni kézműves munkák előállítójával, majd Dr. Frankenstein (Tim Burton) rémromantikája elevenedik meg. „Mítoszokat boncol és meséket lékel, legendákat csapol és csavar, fúr, hogy aztán az operációk során nyert egyes darabokat új organizmussá varrja össze.”
A különutas, mostanában inkább muzsikálgató David Lynch a következő áldozat, markáns szerzői kódok kalibrálója. Európai levegőjű, akárcsak a cseh származású Jim Jarmusch, „a dedramatizált, a szaggatott, az epizodikus, a ciklikus és a témavariációs elbeszélésmód” ásza, a zenei underground kulcsfiguráinak szerepeltetője. Őket követi Gus Van Sant, a kissé modoros, megbízható bérrendező, akinek a lázadását díjerős, középutas, emészthető darabok tompítják. Steven Soderbergh indie kaméleon vagy a mainstream embere? Hol gerillamódszerekkel forgat anyagköltségen összeütött mozikat, hol hipersikereket halmoz. Szépen halad felfelé a lejtőn. Quentin Tarantino „számba vesz, rendszerez és magyaráz”, „művei műfajelméleti rendszertanok, szélesvásznon”. Mániákusan kutat elmerült kincsek után, hogy aztán felszínre hozza, kifényesítse és saját vagyontárgyává kovácsolhassa őket. Richard Linklater zárja a sort, közérzetfilmek ébren álmodó X-generációs krónikása, aki „odahagyta egyéni vízióit rentábilis produkciók kedvéért”.
„Tájékozódni kívánó és egyszeri élményre vágyó” filmbarátoknak kötelező olvasmány.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.