Kórházi padfirkák máig ható utórezgései

Sikeres külföldi bemutatkozások után Németh Ilona végre „hazatért”. Alkotásaiból szülővárosában (és állandó lakhelyén), Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában rendeztek kiállítást. Hushegyi Gábor esztéta, a kiállítás kurátora segítségével az elismert képzőművész tíz korábbi, másutt már prezentált munkáját tárja szülővárosa közönsége elé. A Vermes-villában elhelyezett alkotások – kettő kivételével – dunaszerdahelyi kötődésűek.

Újító a kiállítás, rendhagyó volt már a keddi megnyitója is: ezúttal nem a kurátor méltatta szakmai szempontból a kiállított anyagot, hanem maga az alkotó, Németh Ilona tartott élvezetes, a műtárgy-alkotás kulisszatitkait, a mögöttes történetet, valamint a művészi üzenetmegfogalmazás szándékait feltáró tárlatvezetést. Amelyből – úgy gondolom – a nagy számban megjelent közönség számára kiderülhetett, hogy a kortárs művészet eszközeivel is ki lehet fejezni, ezáltal megörökíteni viszonyunkat szülővárosunkhoz, lakóhelyünkhöz, nem utolsósorban közvetíteni azt akár távolabbi világok felé is.

(Érdekes megfigyelés lehetne az is, hogy más helyszíneken, esetenként külföldön, mi sugárzódik ebből a viszonyból.)

Ez a kapcsolódás – Németh Ilona alkotásaiban – nem csupán a személyes vonatkozással hat kifelé, hiszen (csak egyetlen példát említve) elhagyott emlékeket bármelyikünk találhat egy-egy kórházi váróban vagy folyosón elhelyezett fehér fapadba jelként-jelekként belevésve. Egy ilyen, a kórházi környezetből a művészetbe beemelt pad a kiállítás egyik darabja. Amely a Vermes-villa tömény kórházszaggal „illatosított” pincéjében van elhelyezve. S itt, ebben a többféle érzékelést nyújtó, valóságra utaló környezetben válik a művész személyes vonatkozása általánossá, mivel bármelyikünkben megélt érzeteket képes kelteni.

A rengeteg új és értékes információt kínáló tárlatvezetést Németh Ilona még jó párszor megismétli a kiállítás időtartama alatt – június 2-áig – a fixált időpontokon, de egyeztetés esetén más napokon is.

A két, nem a városhoz kötődő alkotás éppen ezért – a tárlatvezetések miatt – egészíti ki az anyagot, hogy a műtárgy-ismertetésekkel a kortárs képzőművészet minél változatosabb műfajait és kiterjedéseit lehessen közelebb hozni a látogatókhoz. Elsősorban – de nem kizárólag – a fiatalok részéről várnak érdeklődést, nagyobb nyitást a kortárs művészet felé. Már az nagy lépés, ha csak oly módon történik is a közelebb jutás, ahogy a megnyitón valósult meg a gyerekek részéről, akik pózolgatva élvezték az annyira óhajtott sztárság átélését lehetővé tevő csillogó-villogó, zajos pódiumkörnyezetet kínáló Exhibition Room című, 1998-ban készült interaktív multimediális installációt. De remélünk többet is.