Kultúra

Könyvsorsok: „Mint valami győzelmi koronát, úgy viselte ezt a nevet”

Heinrich Mann Ronda tanár úr (Kosztolányi Dezső fordítása) című regénye szintén tanárregény, és ugyancsak a bohózatok közé sorolható. Kedvünkre szórakozhatunk, páratlan és hallatlan eseményeknek vagyunk tanúi. Leginkább úgy lehetne jellemezni, mint visszafejlődési regényt, tudniillik a főszereplője fejlődik, de visszafelé, a csaknem normális pedagógusból a végére züllött állat lesz.
Csanda Gábor

2020. szeptember 14. 08:00

Heinrich Mann
- Képarchívum

A műnek már a címe is sokatmondó, ez ugyanis a gúnyneve az egyébként Gonda nevű gimnáziumi tanárnak. Az eredetiben, németül, a Raat nevű, ötvenes éveit taposó személyhez környezete az Unrat gúnynevet ragasztja, ami magyarul: szemét. Kosztolányi remeklése, hogy a magyar mellé olykor a német jelentést is felveszi: „Valamelyik sötét utcasarokról a csúfnevét dobták felé, mint egy marék ronda szemetet...” A kávéház bérlője a tanárra vonatkozóan megvetéssel így szól az alkalmazottjához: „Söpörjék ki ezt a ronda piszkot.”

Amúgy mindenki Rondának hívja, nem csak jelenlegi és volt diákjai, az ötvenezres városban egyszerűen levakarhatatlanul ráragadt ez a név, aki nem gúnyolja, az is így említi. Külsejére nézve egyébként nem kifejezetten ronda, ez az állandó jelzője inkább a természetére vonatkozik: fáradhatatlanul azon van, hogy „megcsípje” valamelyik diákját, hogy rajtakaphassa valamin, megleckéztesse, s igen: megvethesse, megbuktathassa, megalázhassa.

Minden azzal kezdődik, hogy a gúnynevét használó diákokra példás büntetés vár: Ronda egyszerűen nem törődhet bele abba, hogy így nevezzék. Azok pedig épp ezért minden találékonyságukat bevetve rondáznak a füle hallatára: „Nem érzed, milyen ronda szag van itt?” – és ehhez hasonlókkal cukkolják és feszítik a húrt. Mígnem Ronda kezébe jut egy vers (sok tanári bosszúnak hasonló iromány elkobzása a kezdete), melyet a diákja bizonyos Fröhlich Róza kisasszonynak címzett. Ronda elhatározza, hogy felkutatja a számára ismeretlen perszónát, a diákot pedig lehetetlen helyzetbe hozza. Nagy sokára rá is talál a hölgyre egy lebujban, ahol az kétértelmű és kacér előadásokkal szórakoztatja a nagyérdemű férfitársaságot. És ekkor Ronda eldönti: nem engedhető meg, hogy a diákjai ilyen erkölcstelen helyet látogassanak, az meg aztán végképp, hogy Róza öltözőjében dőzsöljenek. Fokozatosan beveszi hát magát a hölgy öltözőjébe, s ezzel tényleg sikerül megelőznie, hogy diákjai odajárjanak. S itt az első nagy forduló: a tanárral kacérkodó hölgyben Ronda egyszeriben felfedezi a művésznőt, s felmagasztalja. Pártfogolja, védelmezi, csodálójává válik. S életében először örül a Rondának – mert persze a hölgy is így nevezi. „És Ronda boldogan mosolygott...” Úgy érzi, egy csapásra fölénybe került nemcsak a diákjaival, hanem az egész várossal szemben: „Ezzel mindenkit lepipált.”

Hanem a Róza művészkisasszony iránti leplezetlen imádatát a város nem nézi, mert nem nézheti jó szemmel, s végül kiteszik a tanár szűrét az iskolából. Ronda csak ekkor kezdi elemében érezni magát: hazavezeti Rózáját, feleségül veszi, és saját házát zülleszti lebujjá: fokozatosan minden férfi, italosvendég, kártyás, de a közép-, sőt a felső osztály tagjai is mindennapos vendégek náluk. Még a pap is. Persze, ez a vendégkör biztosítja, hogy nagy lábon élhessenek. Ronda pedig lényegében Róza stricije lesz. Egyvalami hajtja: lehetőleg minél több rendesnek hitt vagy köztiszteletben álló férfit tehessen tönkre vagy kompromittálhasson. Ami, ilyen az ember, sikerül is neki. „A szégyent – igen ám, úgy bizony – és a romlást tehát más úton is elő lehet idézni, mint kicsapással. Új, eddig nem ismert utakon...” – konstatálja az elbocsátott tanár. Jobb érzésű vagy erkölcsösebb környezete pedig tehetetlen vele szemben, hiszen sosem lehet tudni, éppen mely befolyásos potentátok a vendégei. A fergeteges cselekményből (nagyjából a felénél tartunk) többet nem illik elárulni. Nehéz eldönteni, vajon ami a szemünk előtt kibontakozik, mennyiben társadalomkritika, s mennyiben karikatúra. Ma is friss, időszerű, magával ragadó.

Az első olvasatkor sok minden elkerülte a figyelmem, valószínűleg azért, mert hagytam magam a könyv sodró cselekménye által vezetni. Itt most csak a Ronda által három kipécézett és gyűlölt diák egyikét, Lohmannt említem, őrá feltétlen érdemes figyelni, sőt néha maga válik a regény főszereplőjévé. Ő az egyedüli, aki fölötte áll mindennek: iskolának, városnak, a romlott közerkölcsnek, a kétszínűségnek és a hamisságoknak; s ő az egyetlen, aki sosem használja a tanár gúnynevét. Nagyvonalú, becsületes, okos és szellemes fiatalember, akit nem lehet semmilyen gyanús ügyletbe, társaságba, buliba, üzletbe belerángatni. Az a fajta ember, akinek mai képviselőire is felnézünk, nemcsak azért, mert feltétel nélkül megbízunk bennük, hanem mert a mércét jelentik, a szellemi szabadság és pártatlanság mércéjét. (Jól alakul az élete annak, aki legalább egy ilyen embert ismerhet.)

S természetesen Lohmann az, aki az egész Ronda-ügyet és „ronda ügyet” megoldja, egészen egyszerűen: rendőrt hív.

Heinrichnek, a Nobel-díjas Thomas Mann bátyjának – aki egyebek mellet csehszlovák állampolgár is volt – is kijárt volna a rangos elismerés: nagyszerű könyvei sorában a Ronda tanár úr csak egyike a soknak, melyek okkal tartoznak a máig sokat olvasott és értelmezett szépirodalmi művek közé. Az 1905-ös Professor Unratból 1930-ban, a hangosfilmek kezdődő piacán J. von Sternberg rendezésében, Marlene Dietrich főszereplésével A kék angyal címmel nagy hatású alkotás született.

Támogassa az ujszo.com-ot

Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.

Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Monika Jankovská

Jankovská nem ismert be mindent, de Ficoról és másokról is vallott

Zuzana Čaputová

Čaputová: A magyar és a lengyel álláspont sértheti Szlovákia érdekeit

Deáki

A túlélésért küzd a családi panzió

Boris Kollár

Pénteken hazaengedik a kórházból Boris Kollárt

színház

Nehéz feladat a műsor összeállítása

köhögés

Nem betegség, hanem tünet a köhögés

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.