Könyvek, szerzők, díjeső

Polgár Anikó a Madách-díjjal. Tóth László Jozef Leikerttől veszi át a Forbáth-díjat, mellettük Tőzsér ÁrpádSomogyi Tibor felvételeiAz ünnep és az öröm azonban nem volt felhőtlen. Jozef Leikert, a Szlovákiai ĺrószervezetek Társulása elnöke Zichy-palotabeli köszöntőjében ugyanis kitért arra is, hogy az írókat a mai szlovák társadalom nem becsüli meg igazán. Elgondolkodtató példaként említette, hogy egy író, aki akár évekig is dolgozik egy könyvön, olyan honoráriumot kap a szellemi teljesítményéért, amit egy átlagos menedzser néhány nap munkájával már megkereshet. Csoda hát, ha értelmiségi körökben olyan gyakran beszélnek értékválságról? Az viszont szerencse, hogy az írástudók az áldatlan körülmények ellenére is teszik, amit a hivatásuk diktál: írnak, s így idén is majdnem minden díj megtalálhatta a méltó tulajdonosát – azért csak „majdnem”, mert ezúttal nem osztották ki a fordítói Madách-díjat.

Odaítélték viszont az eredeti magyar nyelvű alkotásért járó Madách-díjat, amelyet Polgár Anikó vehetett át Catullus noster című, a Kalligram gondozásában megjelent irodalomtudományi monográfiájáért. A három magyar díjazottat értékelő Dusík Anikó szerint a tüzetes és inspiráló hatású munkának főként az irodalomtudomány számára van értékes hozadéka, ugyanakkor kiemelte a szerző által használt nyelv, stílus egyértelműségét és kommunikálhatóságát. „Nem számítottam a díjra, főleg azért nem, mert ez egy szakkönyv. De az írók, költők érdeklődése és az elismerés azt jelzi, hogy nem csak a klasszika-filológusok számára lehet érdekes” – mondta Polgár, további terveiről pedig elárulta, hogy egy hosszabb távú, a magyar műfordítás történetével foglalkozó projektbe kapcsolódott be, emellett egy Quintilianus-fordításon is dolgozik.

Bárczi Zsófia nívódíjjal jutalmazott, A keselyű hava című bemutatkozó novelláskötete az értékelés szerint több szempontból is figyelemreméltó. „A fiatal alkotó mesterien, az igazi művész magabiztosságával és alázatával bánik a szavakkal. Nem a kisebbségi létből fakadó komplexusokat igyekszik gyógyítani, történetei univerzálisak és időfelettiek” – hangzott el a Szlovák ĺrószövetség székházában. Hajtman Béla ugyancsak nívódíjjal kitüntetett regénye, a Szivarfüstben a fiatalon elhunyt Talamon Alfonz Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából című művéből „nőtt ki”. „Hajtman tehetséges prózaíró, aki a saját írásmódját, stílusát keresi. A díjazott alkotás tisztelgés Talamon Alfonz előtt, ugyanakkor érdekes kísérlet, és mintha Közép-Európa változó társadalmi klímájának barométere is lenne” – fejtette ki Dusík Anikó. Mindkét nívódíjas kötetet az AB-ART Kiadó gondozta.

Az Irodalmi Alap díjkiosztóján a fiatalok aratták le a babérokat, a Szlovák ĺrószervezetek Társulása ünnepségén pedig a valamivel korábban született Tóth László költő vette át a Forbáth Imre-díjat Átváltozás avagy Az „itt” és az „ott” című, a Kalligramnál megjelent verseskötetéért. A Zichy-palotában Tőzsér Árpád egyebek mellett ezt mondta Tóth László költészetéről: „Ha azt sejtetjük, hogy Tóth László valamiképpen a szlovákiai magyar költészet Grendel Lajosa, akkor ezzel természetesen elsősorban a költő életművének a helyi (szlovákiai) jelentőségét akarjuk érzékeltetni. Tóth László lírájával a hetvenes évek végén s a nyolcvanas évek elején úgy kezdődött valami új a szlovákiai magyar költészetben, ahogyan ugyanakkor Grendel Lajos regényeivel a szlovákiai magyar próza új fejezete kezdett íródni. (...) Költészete tömény és tárgyilagos önismeret, de végső soron önteremtés is – a nyelv által.”

„Örülök, hogy a Forbáth Imréről elnevezett irodalmi díjat vehettem ma át – mondta Tóth László. – Az analógia többszörösen is kézenfekvő. Forbáth a magyarországi Böhönyéről elszármazva lett Prágában élő szlovákiai magyar író. Én Budapesten születtem, ötéves koromtól 36–37 évet Csehszlovákiában élve lettem magyar író. 1986-tól visszatelepültem szülővárosomba, szülőhazámba, ott lettem szlovákiai magyar író, de kicsit mindkettőnk sorsa közép-európai. Számomra, mint a hazáját igazából se itt, se ott, vagy legalább két-három országban meglelni tudó ember számára ez a díj elsősorban ezt a közép-európaiságot és a közép-európai szellemiség általi befogadtatást jelenti.”