Komponált szertelenség

Anton Ihnát: A játékosRáadásul az intimebb tér eleve alapos válogatásra kényszerít, azaz csak a legjobb dolgok kerülhetnek a falra. Nincs ez másképp Anton Ihnát esetében sem. A név nem véletlenül cseng ismeretlenül, az 1997-ben, negyvenhat évesen elhunyt művész ugyanis főleg az utcán állított ki. Ihnát autodidaktaként leste el a nagyok ecsetkezelését, technikáját. Tíz év alatt hatalmas utat tett meg a szolgai másolástól a klasszikus részletezésen át a saját stílusig. A tárlat végigköveti ezt az utat, a 26 kép alapján ezért tűnhet úgy, hogy nem egy, hanem három-négy festő műveit nézegetjük. Egy idő után azonban felfedezhetjük az ösztönös tehetséget, amely nem a naiv festők mesevilágába tévedt, hanem tudatosan ragaszkodott a nagy klasszikusok megoldásaihoz. A kezdeti korszak részletező alapossága eltűnik, a határozott vonalakat felváltják a puha sziluettek, megmarad viszont a hagyományos képszerkesztési technika, a komponáltság és a stilizáltság. Ihnát élvezettel ütközteti a színeket, mégsem szakad el teljesen a realitásoktól, afféle megkomponált szertelenség mutatkozik a vásznain. A tárlat összeállítója, Štefan Lazorišák szerint kivételes tehetség távozott idő előtt e világról, aki húsz-harminc évnyi festés után a legjobb hazai képzőművészek közé verekedte volna be magát. Ihnát szinte szívta magába az információkat, tudatosan kereste a kassai képzőművészek társaságát, és élete utolsó időszakában már megrendeléseket is kapott, azaz a festészetből élt. A betegség akkor csapott le rá, amikor a legjobb úton volt a figuratív expresszionizmus felé. A kiállítás szeptember 12-ig látható.