Komcsi-e a nyanya?

Megjelenik többek között Ceausescu bizarr városlátogatása és a kommunizmus hét csodája: Románia, ahol mindenkinek van munkahelye. Mindenkinek van munkahelye, bár senki sem dolgozik. Senki sem dolgozik, de a tervet száz százalék fölött teljesítik. A tervet száz százalék fölött teljesítik, mégis üresek a boltok. Üresek a boltok, de mindenkinek van mit ennie. Mindenkinek van mit ennie, és senki sem elégedett. Senki sem elégedett, mégis mindenki tapsol.

Emilia Apostoae élettörténetének mozaikjain keresztül egy olyanfajta társadalmi körkép körvonalazódik, ahol szembekerül az elmaradt falusi világ és a bevált kommunista receptre gombatelepszerűen felfejlesztett városoknak a képe.
A regény elbeszélője, Emilia valahonnan egy észak-moldovai faluból származik. Egy faluból a sok közül, melynek ábrázolásában a leghangsúlyosabb a tőzegkészítés jelenete, amikor a család hideg vízben egyenletesre tapossa szét a tehéntrágyát és szalmát, hogy majd legyen télire tüzelőjük. Emilia számára a nélkülözés és éhezés színhelye a falu, ahol a moslékból a disznók elől lopkodták a főtt krumplit gyerekként, ahol csak a városi rokon érkezésekor kerültek vágyott falatok az asztalra. Ezzel szemben áll a város. Oda szökik Emilia kamaszlányként, hogy végleg megszabadulhasson a falusi béklyóktól. Természetesen elér ott mindent, amit óhajthat, munkahelyet kap, blokklakást utalnak ki a gyártól és gázpalackot, férjhez megy, gyereket szül.

Hiába bukkannak elő a háttérből az akkori Románia hamisíthatatlan szimbólumaként rögzült üres üzletek és többnapos sorban állások, Emilia családjának van mindene: a hetvenes-nyolcvanas évek romániai életének romantikája kvázi szabadságérzéssel, biztonság és jólét Toto Cotugno andalító akkordjaival fűszerezve, és mindez úgy, hogy még kommunistává sem kellett válnia, hiszen Emilia csak az utolsó pillanatokban lett párttag, valamikor ’88-ban.

A nosztalgia rítusai és gesztusvilága mozgatja az elbeszélő emlékezéseit, amit a jelen ellentmondásai motiválnak, egyik oldalon a nélkülözésnek az a formája, amikor minden elérhető lenne és szabad volna a piac, csak túl „drága a pénz”. Másrészt Emilia szembesül azzal, hogy ugyan ő sosem tartotta magát kommunistának és ideológiai kérdésekkel sem foglalkozott, mégis ő a komcsi nyanya, hiszen neki tökéletesen megfelelt a Ceausescu-rendszer.

Dan Lungu regénye a közelmúlt eseményeit igen érzékletesen tárja olvasója elé, mellyel ezen időszakok Romániájának megismerésében jelentős szerepet tölthet be. A közelmúlt e témában írt szépirodalmi alkotásai közül kiemelhető Szécsi Noémi kiváló Kommunista Monte Cristójához viszonyítva azonban egyértelműen alulmarad az elnagyolt jellemábrázolások és elbeszélés-technikai hiányosságok miatt. A szerző érezhetően a szembeállított korszakok több irányból működtetett nosztalgiáit próbálja szétírni. Ennek a szerzői intenciónak sajnos inkább lehetünk tanúi, mint tényleges megvalósulásának, több helyen a narráció is a nosztalgia rítusát ismétli meg csupán. Nem tekinthető beteljesültnek az az ironikus távolságtartás sem, amelyet például a regény szövegterébe beemelt korabeli viccek és anekdoták lennének hivatottak megteremteni, a kötet gyenge pontjaivá válnak és egyben kívül is rekednek a regény szövegterén.
Dan Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok! Jelenkor Kiadó, Pécs. 2008
értékelés: 7

(Zólya Andrea Csilla)