Ki viszi át?

Mi köti össze Bob Marleyt Francois Villonnal? Látszólag képtelen kérdés. Pedig elég meghallgatni a Kicsi Hang együttes Ki viszi át? című, második CD-jét, hogy megkapjuk a választ. A hanghordozón ugyanis a francia költő Kettős ballada a bolond szerelemről című verse a jamaikai reggae-félisten (vagy tán egészen az?) No Woman No Cry-ának dallamán szólal meg.

Fentebb azt írtuk, hanghordozó, de voltaképpen egy komplex kulturális-szórakoztatóipari termékről van szó: a 18 dal mellé – a Zalka Judit által tervezett könyvecskeszerű borítón túl – kapunk egy hasznos, mélyen személyes multimédiás részt is, attraktív képekkel, nem mindig a legjobb minőségű, de hangulatos videókkal; bemutatkozik a Kicsi Hang két tagja, Borbély Katalin és Menyhárt József; vázlatosan átfutják a verséneklő együttes történetét. De máris a kelleténél többet foglalkoztunk az interaktív körítéssel, mely hasznos, de az Egyszerű ez! című, bemutatkozó albumot három évvel követő anyag egy hasonló lehetőségeket nem biztosító hordozóról reprodukálva is kellemes élményt nyújtana.

Az előző albumra elsősorban könnyed, sodró lendülete, dinamikus zenei megoldásai miatt figyeltünk fel. Piacképességét fokozta, hogy egy József Attila-emlékműsorból nőtt ki, így törzsanyagát közismert dalok alkották.

A második album nem ilyen. Az előadók – közel száz fellépéssel a hátuk mögött – bátrabbak voltak a szövegválasztás terén, nem hódoltak be semelyik uralkodó kánonnak, nem küzdöttek megfelelési kényszerrel. A CD-n Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László, Áprily Lajos, Bettes István, Simkó Tibor, Romhányi József, Zs. Nagy Lajos, Robert Burns, Kántor Péter, Francois Villon, Beney Zsuzsa, Weöres Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Radnóti Miklós és Csoóri Sándor verseit hallhatjuk. A szerzői heterogenitásból következő polifónia ellenére az album nem „esik szét”; azon túl, hogy az egyes opusok külön-külön is élvezhetőek, együttesen a „kötetszerűség” érzetét is keltik – írhatnánk le, ha egy könyvről volna szó. Az együttes zeneileg is érettebb lett, az új megoldások keresésének jegyében a már említett reggae-n túl egy-egy szám erejéig a gregoriánt, és az ír hangzásvilágot is sikerrel integrálták az album zenei anyagába.

A „gondolati nehéztüzérséget” felvonultató, éppen ezért az előzőnél némileg nehezebben befogadható CD üde színfoltjai a gyermekvers-megzenésítések, melyek esetlegesen egy gyermekalbum lehetőségét is magukban hordozzák.

A Kicsi Hang már első albumával is teljes vértezetben állt hallgatói elé. A Ki viszi át? további művészeti útkeresésük nem elhanyagolható fontosságú dokumentuma. Játékos, olykor pajzán; komoly, de nem komolykodó; bátran és biztos kézzel nyúl a súlyos témákhoz is. A köztes lét megragadására tett, sikeresnek mondható kísérlet.