Ki is volt Bartók Béla?

Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Halsey Stevens írja le a következő történetet remek Bartók-életrajzában. Másfél éves korában feszülten figyelt egy zongoradarabra, amelyet édesanyja játszott. Másnap odavezette anyját a zongorához, és egészen addig csak rázta a fejét, míg anyja el nem játszotta az előző napon hallott darabot.

Elmúlt kétéves, amikor beszélni kezdett. Hároméves korában egy dobot kapott, amelyet ütögetett, míg anyja zongorázott, és amikor valami miatt megváltozott a zongoradarab ritmusa, ő azonnal megállt a dobolásban, és újra kezdte, az új ritmusnak megfelelően. Négyéves korában már mintegy negyven dalt játszott fejből. Félénk és csendes volt, nem játszott a többi gyerekkel. Gyenge volt az iskolai előmenetele, és nem szerették a tanárai.

A kölcsönös szociális interakciók károsodásának jó néhány jelét mutatta, nagyon nehezen kötött baráti kapcsolatokat, és nem szerette a gyerekjátékokat. A zeneiskolában teljesen magába zárkózott, rosszindulattal sem lehetett őt körmönfontnak vagy áskálódónak tartani.

Egy másik életrajzírója, Kenith Chalmers idéz Bartók egy barátjától, Agatha Fassett-től, aki feljegyezte a zeneszerző anyagi ügyek iránti puritánságát, valamint azt, hogy szociális kapcsolatok terén egészen a durvaságig tartózkodó, visszahúzódó volt. Még azoktól az emberektől is igyekezett elszigetelni magát, akik pályafutását mozdíthatták volna elő, és ez tipikus a jól funkcionáló vagy aspergeri autisták esetében.

Rendkívüli módon érdeklődött a zene és a néprajzi kutatás iránt. Gyűjtőszenvedélye a rovarokra és a népdalokra terjedt ki. Szenvedélyes személyiség volt, és volt valami sámánisztikus benne. Szentül hitte, hogy kenyér csak hajnalhasadtával, fából készült szakajtóban, asszonyi kézzel dagasztva jó. Nagyon szigorú volt tanítványaival. Irgalmatlan tudott lenni, fanatikus akaratú, teljesen megközelíthetetlen.

Nem volt rokonszenves a megjelenése, ráadásul nagyon félénk is volt. A pódiumon félszegen és esetlenül viselkedett. Roppant nehézséget jelentett számára a közönséggel való kapcsolat.

Kézenfekvő tehát a következtetés: esetében felállítható a pervazív fejlődési zavar, így a jól funkcionáló vagy az aspergeri autizmus diagnózisa. Nem lehet biztosan megállapítani az esetleges motorikus ügyetlenséget, de félszegsége kétségtelen volt, és újabban Cristopher Gillberg kétségbe vonja a magas intelligenciájú és Asperger-szindrómájú személyek ügyetlenségének gyakori voltát. Bartók élettörténete meglehetősen emlékeztet azokra a személyekére, akik szintén nagy tehetségűek és autista rendellenességben szenvednek. Michael Fitzgerald