Ki ez a lány?

Lindsay Lohan ígéretes gyermekszínészként kezdte a pályafutását, tizenkét évesen már Dennis Quaid és Natasha Richardson ikerlányait játszotta az Apád-anyád idejöjjön! című komédiában. Később is voltak emlékezetes szerepei: Jamie Lee Curtis-szel cserélt testet a 2003-as év legsikeresebb vígjátékában (Nem férek a bőrödbe); sztereotípiákból összegyúrt – öntudatos, nagyszájú, de szerethető – kamaszlányokat játszott (Bajos csajok; Kicsi kocsi – Tele a tank) és egyszer még Jane Fonda magát durván szétcsapó unokájaként is feltűnt egy Garry Marshall-filmben (Anya, lánya, unokája). Az említett szerepek után már csak az abszolút bukás várt a sokak gyermekkori szerelmeként jegyzett színésznőre; a bulvármagazinok régi számainak fellapozása vagy az online pöcegödrök feltúrása sem adhat elegendő táptalajt valamennyi balhéjának felidézésére.

Komoly alkohol- és drogfüggőségben szenvedett, öt év alatt húsz alkalommal kellett bíróság elé állni kábítószerrel való visszaélés miatt, de élt bántalmazó párkapcsolatban, belekeveredett egy gyermekrablási kísérletbe, közzétették a hollywoodi sztárok nevét tartalmazó szexlistáját, és felmerült még az is, hogy áttért az iszlám hitre (utóbbi kacsa volt). Ez idő alatt nem forgatott vagy amihez a nevét adta, abból nem lett nézhető alkotás, de egyébként is, mit lehet várni attól a karrierszakasztól, aminek a legizgalmasabb állomása egy rosszul megírt szerep, egy ismert pornószínész oldalán, Bret Easton Ellis csak hangulatelemeket tartalmazó világában (Vétkek völgye). Volt helyette londoni kitérő WestEnd-debütálással, zsűrizés az Álarcos Énekes ausztrál kiadásában, tengerparti vállalkozás indítása Görögországban, majd tizenhat év után újabb popzenei kísérletbe fogott.

2022-ben lehetett először arról olvasni, hogy a született vöröshajú film-sztár a Netflix romantikus komédiáival megpróbál visszakapaszkodni. Hogy hova, az bizonytalan volt, de talán a remények szerint, az élvonalba. Ha egyszer valami jó volt, akkor az biztosan megint jó lesz leporolva, rozsdamentesítés vagy vérátömlesztés után... Még azon nyomban elkészült a Karácsonyi románc, főszerepben a harmincöt éves korára végre egészségesnek látszó, de kissé átszabott arccal megjelenő Lohannel. Ennek a fantáziátlan, satnya és bosszantó romkomnak nincs helye az „életműben” azon túl, hogy utat nyitott két másik filmnek: a színésznő és a streamingszolgáltató két újabb, közös projektjének.

Janeen Damian Az ír kívánság és Stephen Herek A mi kis titkunk című fércmunkái heteken keresztül a legnépszerűbb filmként szerepeltek a Netflix mostani, ünnepi felhozatalában. Előbbiben egy kicsit ügyetlen, félénk irodalmi szerkesztő, aki sokáig zokszó nélkül tűri, hogy élete szerelme, az ír szerző (a walesi színész, Alexander Vlahos) eljegyezte a legjobb barátnőjét (a brit Elizabeth Tan). 

Utóbbiban pedig a véletlen úgy hozza, hogy tíz év után összetalálkozik a volt párjával (Lohan honfi- és pályatársa, Ian Harding csapnivalóan tehetségtelen), de a kiszámítható alapkonfliktus szerint éppen az új kedvese családjánál (a szigorú családanyát a szüreti boszorkánynak is beillő Kristin Chenoweth játssza), ráadásul a karácsonyi vacsoraasztalnál. Nem is olyan régen még az amerikai (kábel)televíziózás legsilányabb alkotásaiért felelős Hallmark gyártott ilyen klisékből összetákolt „szórakoztatófilmeket”. 

Azokban teljesen mindegy, hogy ki a főszereplő, komplett évtizedek termése sem vetekszik a Harry és Sally vagy A szerelem hálójában akár egyetlen jelenetével. Elcsépelt vagy működésképtelen sémák, az árnyaltság látszatát sem tükröző figurák, rosszul megírt vagy üres párbeszédek – bántóan gyermeteg „filmes” megoldásokkal. Elkeserítő, hogy Lohan minőségi visszatérését már csak a Nem férek a bőrödbe folytatásától remélhetjük.