Kerekes Vica: „Talán most lettem halhatatlan?”

Hol és hogyan tölti a karácsonyt?

Ünnepi rituálékat őrzök a gyerekkoromból, amelyeket a mai napig ápolok. Nem szeretem a bevett szokásokat, egyedüli kivétel a karácsony. Ilyenkor nem akarok és nem is tudok másképpen létezni, csak ahogy odahaza ünnepeltünk éveken át. Így lesz ez most is. A párom, Lukáš családja Csehországban él, az enyém pedig Füleken. Imádom a párom, de nem tudnám elképzelni, hogy ülünk ketten a budapesti lakásunkban, távol a családtól. Úgy döntöttünk, hogy mindketten családi körben ünnepelünk, ő Csehországban, én Füleken. Elszakadtam az otthontól, már rég nem találkozom napi szinten a szeretteimmel, s még csak azt sem tehetem meg, hogy ha hiányoznak, beülök a kocsiba és hazamegyek. Legalább ilyenkor velük akarok lenni. Megéltem szívbe markoló karácsonyt is, amikor San Franciscóban voltam. Szerencsére a testvérem akkor is ott volt velem az ünnepen. Apukám szomorúan mondta, hogy kibírták valahogy, de soha többé nem szeretné a gyermekei nélkül tölteni a karácsonyt.

Tehát idén is az otthon ünnepi rituáléit követi?

Kezdve azzal, hogy anyával díszeket ragasztgatunk az ablakokra. Gyerekkorom óta őrzünk házilag készített papírholdacskákat, csillagokat. Ilyenkor újra előkerülnek. Én öltöztetem a fenyőfát, közben odahajolok anyához, boldog névnapot kívánok neki, mondván, legalább mi köszöntsünk fel egymást, mert a karácsonyi sürgés-forgásban, mi, Évák nem jutunk eszébe senkinek. Amikor minden teendővel végzünk, jönnek a mesefilmek, egymás után nézem végig a régi kedvenceket. Élvezem most is, mint kislánykoromban.

Van kedvenc karácsonyi könyve, amely az ünnep tájékán lekerül a polcról?

Vannak könyvek, amelyeket időnként újraolvasok, de kimondott karácsonyi olvasmányom nincs. Meséből viszont vannak olyanok, amelyeket ezerötszázszor láttam már. A Holle anyót Jakubiskótól vagy a Három mogyoró Hamupipőkéneket, a legendás Václav Vorlíčektől, de ezerötszázegyedszer sem untatnak. Rituálé a fényképalbumok lapozgatása is, nézegetem a gyerekkori karácsonyok fotóit, anyukám pedig történeteket mesél a felvételek alapján. Gyermekdalokat, főleg Halász Judit-dalokat hallgatok. Előkerülnek a bakelitlemezek, elmúlt karácsonyok hangulatát idézik. Velük előjön minden, ami az évek során belém ivódott a családi fészekből, és amit az elszakadással részben elvesztettem. Újra meg tudom élni a gyerek-szülő viszonyt, de a szüleim is meg tudják ugyanezt élni. Ez a szép a karácsonyban, felerősíti a melengető érzéseket.

Barátoknak szokott jókívánságokat küldeni?

Olyan ragyogás és olyan csoda van a levegőben ilyenkor, hogy érzelmesebb leszek, mint általában, és fokozottan keresem a kapcsolatokat. Intenzíven gondolok mindenkire, aki távol van, mert ilyenkor mindenkire van az embernek elég ereje, van elég szeretete, hogy sugározza. Működik az energiaáramlás és -átvitel. Tele van a szívem szeretettel, ragyogással, és másoktól is ezt érzem. Van a munkám, amit imádok, vannak a sikerek, de a legfontosabb mégis az, hogy együtt lehetek azokkal, akiket szeretek. Erről nagyon sok könyv jelenik meg. Sok ilyet olvasok, hiszek is benne, de más dolog az olvasás, és más az átélés. Amikor valósan átélem, akkor tudatosítom, hogy a szeretet az, ami tovább tud vinni.

Az Úr angyalával most ön is hozzájárul a karácsonyi hangulathoz. Milyen érzés, hogy az ünnepen mesehősként ott lehet a családokban?

Mesefilmben szerepelni mérhetetlen öröm, de nagyon nagy felelősség is. Erős hatással van rám az ilyen lehetőség, talán az örökzöld csehszlovák mesefilmek iránti mélységes tiszteletem miatt, hiszen azokon nőttem fel. Meg talán azért is, mert bennem is nagyon sok megmaradt a gyermekből, és szeretném megőrizni. Nagyobb felelősség mesefilmben szerepelni, mert a gyerekeket nem lehet becsapni, azon nyomban megérzik a hamisságot. Másképp, teljes alázattal nyúlok a szerephez mesefilmben. Nem akarok brillírozni, nem akarom megmutatni, mekkora színésznő vagyok, hanem azt hozom, amit a szerep nyújt vagy kíván. Én, a színésznő megbúvok a figura mögött, nem törekszem erőteljesebb jelenlétre, csak annyira, ami a mesét szolgálja, alázattal. De ezenkívül is sok mindent mérlegelnem kell a szerep megformálásakor. Azt is, hogy az alakításomnak összhangban kell lennie a partner alakításával. Akkor fogunk jól működni a partneremmel, az Úr angyalában a lányommal, az Akkor a Paradicsomban című filmben a tragikus sorsú hegymászóval, ha egymást támogatjuk. Nem tartom magam nagy csapatjátékosnak, de az alkotás pillanatában erősen az vagyok.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258337","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Nem királykisasszonyos mese, hanem az e világit és a mennyeit egybefolyató, jó humorú történet az Úr angyala 2.

A felnőttek és a gyerekek is megtalálják benne a számukra élvezhető tartalmat. A gyerek biztosan nem fog fel belőle mindent, mert a gyermeki szemnek tetszetős dolgok mellett vannak benne kicsit erotikusabb töltetű, kicsit csipkelődős részek is. Ezzel a mesével lehetőséget adunk kérdezni. Kicsi és felnőtt néző részesévé válik a történetnek azzal, hogy a szülő tud a gyerekekkel beszélni, mert biztosan rákérdeznek bizonyos dolgokra. Egymást formálják ezzel, a gyerek látásmódjából a szülő is átvesz valamit, a kis emberke pedig picikét közelebb kerül a felnőttek világához. És mivel még nőni és okosodni fog, újra- és újranézve felfedezhet benne valami újat. Bizonyos témákhoz felnőttként is fel kell nőnünk lelkileg, érzelmileg, tudásban, sokféleképpen. Ezért van az, hogy ugyanazt a filmet idővel másképp éljük át. Nem a film változik, hanem mi, nézők. Ilyen szempontból ez egy jó kis mesefilm. Talán halkan most mondhatom azt, hogy tulajdonképpen halhatatlan lettem!? Lehetek ilyen nagyképű?

Miért ne, ilyen jó kis mesefilm hőseként!

Azért is szeretem ezt a mesét, mert nincs tele trükkökkel. Nagyon jó, hogy van az amerikai forma, van Hollywood a Gyűrűk urával, de még jobb, hogy az Úr angyalával nem akarjuk utánozni. Gyakori a felvetés, hogy a mese az a műfaj, amelyben nehéz újat mutatni. Nem biztos, hogy annyira az újra kell hajtani. Mutassuk azt, ami hozzánk áll közel, ami a mi hagyományainkból nő ki. Ennek a mesének az a varázsa, hogy mertünk olyanok lenni, amilyenek mi vagyunk, azt adni, ami a cseh mesék sajátja, tradicionálisan a miénk. Egy picit elmozdul a filmünk az új felé, gyönyörű és hatásos a mennyország ábrázolása, de annyira újszerű csupán, amennyit a mi hagyományos mesélésünk még éppen elbír.