Kentaur: Álmatlanság

Sokszor elgondolkodom, vajon mi a titka annak, hogy a nem zenéből élők zenei életbe való kirándulása vagy förtelmes, vagy csúcsmunkát eredményez, miért csak a két véglet létezik. Az is lehet, nincs semmilyen titka, és a lehető legegyszerűbb rá a magyarázat. Akik az élet bármely területén magasra teszik a mércét, nagyok az elvárásaik magukkal szemben, azok egyszerűen nem adnak ki a kezükből zenei selejtet, nincsenek időhöz kötve, addig csiszolják, míg tökéletes nem lesz. A másik oldalon pedig azok a „sok lábon állók” vannak, akik öszszességében egyetlen területen sem képesek maradandót alkotni, így a zenében sem. Kentaur (Erkel László) neve minden téren összeforrt az igényességgel, miért éppen a zenében botlana meg. A számtalan területen jelenlévő, leginkább a színházi világ legsikeresebb díszlettervezőjeként ismert fiatalember évekig tartó komolyzenei tanulmányokkal a háta mögött ’82-ben alapító tagja volt az újhullámos Satöbbi nevű zenekarnak, amely több kislemez után ’86-ban Presser Gábor zenei rendező irányítása alatt rögzítette első nagylemezét, ám az „kultúrpolitikai okokból” csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg. Kentaur első szólódala, a Sirálysziget a ’87-ben bemutatott Moziklip című filmben és lemezén szerepelt. ’88-ban kivált az együttesből, Presser és Sztevanovity Dusán segítségével elkészítette szólóalbumát, a magyar zenetörténet első magánkiadású hanghordozóját Új Világ címmel – a szerzők álnéven, P. Bogárként és Nati Krisztiánként szerepelnek rajta. Következő korongja, a Valaki az eltűnt városból című ’96-ban került a boltokba. Tavaly három társával, elismert zenészekkel: Háry Péterrel, Madarász Gáborral és Schvéger Zoltánnal együttest alapított, közösen készítették el a már boltokban lévő Urban Stigma című albumukat, amelyet az Álmatlanság című dal harangozott be – a felvétel a maxi CD-n a magyar mellett angol változatban is helyet kapott. Aki meghallgatja, tuti kíváncsi lesz az albumra is. Elárulom, abban sem fog csalódni. (péjé)