Keletre indul a gyönyörrel

A fe Lugossy Lászlótól kölcsönvett cím az est nyitódalára utal, amely szerint „… ezer arcú sejtés a dráma, ha önkéntes vagy, s nem jársz álruhában.”

Női költők anyagával már a Vígszínház házi színpadán is többször foglalkozott Eszenyi Enikő. Rakovszky Zsuzsát korábbról ismerte, Tóth Kriszta, Karafiáth Orsolya, Nagy Gabriella, Forgács Zsuzsa Bruria, Kiss Judit Ágnes verseivel ott került először közelebbi kapcsolatba.

„Úgy olvastuk fel ezeket a verseket, hogy közben játszottunk is velük, s mivel éppen akkoriban készültem egy estre, úgy gondoltam, női szerzők írásaiból állítom össze. A nők ugyanis sok mindent másképpen látnak és máshogy fogalmaznak meg, mint a férfiak, és ettől duplán érdekes, amit írnak. Például Rakovszky Zsuzsa A trónfosztott királynő című versében egy olyan nőről mesél, aki már mindenét elvesztette, a gyerekét is elperelték tőle, ő pedig alkoholizmusában otthon ül egyedül, a megpenészesedett kompótok között. Kiss Judit Ágnes öt versét (Ballada az időben eltűnt férfiakról, Búcsúlevél rap, Ballada a tűrt szeretőkről, Szép R(h+) Nő: A vamp ír, Ballada a kettős erkölcsről) az est harmadik részében az Erkel-díjas Darvas Ferenc megzenésítésében adom elő, aki állandó kísérőm. Vele minden fellépés igazi nagy élmény, hiszen csodálatos művész, aki mindent fejből játszik. Tehát nem csupán zongorakísérőként van jelen mellettem, hanem valódi alkotótársként.”

A kimondottan erre az estre készült új számok mellett Eszenyi Enikő azokat a régebbi dalokat is megszólaltatja a Gyönyörben, amelyeket régóta szeret, és tematikailag kapcsolódnak az itt megszólaltatott versekhez. Hogy csak néhányat említsünk: Száz vágy, Magának köszönhetem, Holnap, Maga már nem nekem való, Jenny.

„Igazgatói teendőim miatt mostanában kevesebbet játszom, s ez akkoriban is így volt, amikor ez az est megszületett. Ami izgalmassá tette, és még ma is izgalmassá teszi: a műsornak köszönhetően nem mindennapi gondolatokkal ismertethetem meg a nézőknek azt a részét, akikkel Budapesten nem tudok találkozni, mivel messze laknak, és nem járnak a Vígszínházba vagy éppen nincs bérletük. Ezzel az esttel azonban el tudok utazni hozzájuk. Nemrég Kolozsváron jártam A gyönyörben nincs középúttal. Kétszer, délután és este láthatta a közönség. Ez a műsor jó ízelítő abból, hogy most éppen hol tartok a pályán, s mi az, ami nagyon érdekel. A visszajelzések mindig nagyon jólesnek. Kolozsvárról például egy hölgy, aki látta az előadást, egy kék nősziromcsokrot küldött utánam a kollégáim által azzal az üzenettel, hogy: „Mert hasonló színű a szeme!” A virágok ugyan már elhervadtak, mire Budapesten utolértek, de a gesztus nagyon megmelengette a szívemet.”

A királyhelmeci színházi fesztiválra jeles színészünk, Gál Tamás hívta meg Eszenyi Enikőt.

„Kisvárdán, a határon túli színházak fesztiválján láttam Tamást, a Hogyan ettem kutyát című monodrámában. Emlékszem, azon a napon több előadást is megnéztem, de az övét semmiképpen nem akartam kihagyni. Nagyon kíváncsi voltam rá, és örülök, hogy láttam, mert élvezetes, lenyűgöző előadás volt, és fantasztikus színészt láthattam a színpadon.”

Kelet-Szlovákiában eddig csak Kassán járt „a gyönyör nagykövete”.

„Gimnazista koromban az öcsémmel ingyenjeggyel Debrecenből az akkor még csehszlovák határig mentünk vonattal, onnan tovább pedig már stoppal, Lengyelországba. A papám részéről a rokonság egészen Kassáig nyúlt, a nagymamám testvérének a férje csendőr volt Kassán. Királyhelmecen még nem jártam. Elő kell keresnem a térképet, hogy lássam, hol van. De örömmel megyek, akármeddig tart is az út Budapestről, mert vonzanak az új helyek.”