Kelet-közép-európai sikersztori

Úgy tűnik fel tehát, a nemrégiben fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Kalligram Kiadó említett sorozata – mely a sorozatszerkesztő, s egyben a sorozat első darabjaként megjelenő Ottlik-monográfia szerzője, Szegedy-Maszák Mihály szándéka szerint „élő vagy a közelmúltban elhunyt magyar írók és költők munkásságáról készít mérleget” – sikeresnek mondható. A sorozat szerzőgárdájában akadémiai nagyságok éppúgy helyet kaptak, mint a magyar kritikai élet regiszterváltó beszédmódjával, bisszig hangnemével olykor (egykor?) megütközést kiváltó fenegyereke, Farkas Zsolt; vagy a bezárkózó „csehszlovákiai magyar irodalom”-értelmezés várait egyszemélyes hadseregként ostromló Németh Zoltán.

Eddigi munkáinkban, ha érintenünk kellett a sorozatot, általában csak jelzésszerűen ragadtunk ki néhány kötetet. A tizedik évforduló kapcsán azonban végre hadd engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy tételesen felsoroljuk a sorozat eddig megjelent köteteit: Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza (1994), Thomka Beáta: Tolnai Ottó (1994), Szirák Péter: Grendel Lajos (1995), Thomka Beáta: Mészöly Miklós (1995), Pécsi Györgyi: Tőzsér Árpád (1995), Bertha Zoltán: Sütő András (1995), Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre (1996), Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter (1996), Farkas Zsolt: Kukorelly Endre (1996), Balassa Péter: Nádas Péter (1997), Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László (1998), Pozsvai Györgyi: Bodor Ádám (1998), Keresztury Tibor: Petri György (1998), Németh Marcell: Hajnóczy Péter (1999), Zsadányi Edit: Krasznahorkai László (1999), Blénesi Éva: Szőcs Géza (2000), Elek Tibor: Székely János (2001), Németh Zoltán: Talamon Alfonz (2001), Vilcsek Béla: Petőcz András (2002), Bónus Tibor: Garaczi László (2002), Tolcsvai Nagy Gábor: Pilinszky János (2002), Szilágyi Zsófia: Ferdinandy György (2002), Görömbei András: Csoóri Sándor (2003), Vágvölgyi B. András: Eörsi István (2003), Szirák Péter: Kertész Imre (2003).

A névsor – úgy gondoljuk – egyértelműen jelzi, a sorozat (szerkesztője?) határozottan állást foglal egy a nyolcvanas évek eleje-közepe óta tartósnak mondható, hitelesnek tűnő kánon mellett. ĺgy a névsort valamelyest reprezentatívnak gondolhatjuk, és talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, ez a sorozat lényegesen koncepciózusabb, mint az ezt megelőző két, más (érték)hangsúlyokat preferáló, de szintúgy kortársakat bemutatni szándékozó sorozat, az Arcok és vallomások, valamint a Kortársaink, melyekkel jelen keretek közt bővebben nem kívánunk foglalkozni, csupán összehasonlításként említjük. Az Arcok és vallomások Szegeden elérhető kötetei között böngészek. Devecseri Gábor, Déry Tibor, Szabó Magda, Illyés Gyula, Fekete Gyula, Nagy Lajos – már a felsorolt nevek sem képeznek egy súlycsoportot. De a sorozat keretében született kötet Jókairól, Mikszáthról, Csortos Gyuláról (!), Csokonairól is. ĺgy Fodor József mintha kilógna a névsorból, mégis azonos terjedelemben, azonos módszertan alkalmazásával tárgyalják. A módszertanról röviden mondjuk azt, hogy – eufemisztikusan szólva – életrajzközpontú.

A „Kortársaink” között Márai, Weöres, Déry, Csorba Győző mellett szintén helyet kaptak ugyancsak nem hozzájuk mérhető szerzők, s olykor az (újfent) életrajzközpontú tárgyalásmód erősen osztályszempontúra sikeredett.

ĺgy azt mondhatjuk, a „Tegnap és Ma” „friss szemléletű” írásaival létező hiányt pótol(t). Az egyik kötet hátlapján olvasható: „minden egyes kötet újszerű értelmezést igyekszik adni a művekről... A sorozatszerkesztő nem törekedett arra, hogy közelítse egymáshoz az egyes irodalmárok szemléletét.” Ennek folyományaként a kötetek szinte csak küllemükben, tipográfiájukban és szerkezetükben egységesek, valójában (szinte) mindegyik más nyelven szólal meg, a magyar irodalom sokszínűségét és a lehetséges beszédmódok pluralitását prezentálva ezáltal. Talán ezért nehéz sorozatszerűségében megragadni a sorozatot. A tipográfián és a szerkezeten túl még az egyenletesen magas minőséget emelhetnénk ki. Túlzás nélkül állíthatjuk, a sorozatban megjelenni – mindkét oldalon – egyfajta rangot jelent, a „Tegnap és Ma” mára bevezetett márkanévvé vált.

Az egy/első évtized mérlege olyan huszonöt kötet, melyek megkerülhetetlenek mindazok számára, akik – bármilyen céllal – el szeretnének mélyedni a XX. század második felének/utolsó harmadának irodalmában. S talán az is jelzésértékű lehet, hogy ezt az egyetemes magyar irodalom szempontjából jelentős sorozatot egy nem magyarországi kiadó indította el, hitet téve a magyar kultúra – s benne az irodalom – oszthatatlansága mellett.

Reméljük, a sorozat következő tíz éve is hasonlóan termékeny lesz!