Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik!

Bár alábbhagyott a közlési kedv, továbbra is szívesen fogadjuk totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbekért továbbra is az Új Nő szakácskönyvét küldjük, mi viszont leveleiket a Családi Kör címére várjuk, valamint e-mail címünkre:

[email protected]

Szeptemberi együttműködéséért Gányovics Juditnak Dunaszerdahelyre, Kasinszkyné Máriának Királyrévbe és Szabó Katalinnak Deákira postáztuk a könyvet.

Az óvodások nagyon szeretik a pudingot. Mindennap megkérdezik a szakács nénitől: – Irma néni, mikor lesz puding?

Irma néni unja már a naponta elhangzó kérdést: – Majd holnap – válaszolja.

Egy délután Irma néni osztani kezdi az uzsonnát, Sziduska örömmel felkiált: – Jé, de jó, hogy máma holnap van!

A gyerekek evés közben sokat beszélnek, az óvó néni csendesíti őket. Helenka megszólal:

– Ugye, súdružka učiteľka, magyar ember evés közben nem beszél?

Marianna új, hosszú szoknyában érkezik az óvodába. Boldogan mutogatja.

– Milyen szép szoknyád van, Marianna – dicséri az óvó néni.

– Nekem is nagyon tetszik, óvó néni. Sokkal szebb, mint az az icipici farmerszoknya, ami tegnap volt rajtam – válaszolja és pörögni kezd.

Vincike egy ideig szótlanul nézi önfeledten pörgő barátnőjét, majd megszólal:

– Hát, Marianna, szerintem az a másik sokkal jobb volt...

Déneske keservesen sír, a nagyok nem akarnak vele játszani, mert kicsi. Semmivel sem lehet megvigasztalni.

– Ne sírj, Déneske, ha megnősz, akkor majd te is megjavítod a cipőket, mint az apukád – próbálja vigasztalni az óvó néni.

Én ugyan nem – tiltakozik hevesen Déneske –, én traktorista leszek, nem suszterista!

András a szünidőben vidáman hancúrozik barátaival nagyszülei udvarán. Hirtelen csönd lesz, s a házból kilépő nagypapa nem látja a gyerekeket. Egy terebélyes almafa lombjai közt talál rájuk:

– Azonnal gyertek le a fáról, leveritek az almát! – szól rá haragosan a gyerekekre.

– De bácsi, most vadmacskák vagyunk – hallatszik a félénk válasz a fáról.

– Ja, az más – szól a nagypapa, és békésen visszaballag a házba.

Mészáros Katalin, Vágsellye