Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik!

Ugye, milyen élvezet olvasni a kicsik bölcs mondatait? Kérem, továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbért havonta az Új Nő szakácskönyvét küldjük, hogy a kedves locsogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját.

Használják ki e-mail címünket is:

[email protected]

A kis nyelvújító

Unokahúgom két és fél éves kislánya nagyon szeret az udvaron játszani. Legszívesebben reggeltől estig csak kint lenne. Amikor zuhogott az eső, mérgesen állt az előszoba ajtajában, mert a mamája nem engedte ki.

– Megázol, most nem lehet kint játszani, csurom vizes lennél – magyarázta neki.

– Dehogyisnem lehet – akaratoskodott a kicsi.

– Már hogy lehetne? – így az anyja.

– Adjál rám esernyőkabátot! – oldotta meg a problémát a lányka.

Papa, a modern Sámson

Az óvó néni nevetve mesélte a húgomnak, hogy a kislánya micsoda szócsatát nyert az oviban. A gyerekek egymással versenyeztek, kinek a papája erősebb. Keresztlányom lett az abszolút győztes, mivel azt találta mondani:

– Az én apukám a legerősebb a világon, mert neki még a hasán is haj van!

A belépő

A napokban osztálykiránduláson volt az óvodás Csilla nagymamájával. Pozsonyból hajóval mentek Dévénybe, ahol a csoport szabad programot kapott. A legtöbben elindultak a várba, ám néhányan visszafordultak, amikor a kapuban a belépőjegyet kérték tőlük, drágállották. A gyerek sajnálta, hogy néhány barátja nem tart vel

– Ők miért nem jönnek? – kérdezte.

– Mert nincs belépőjük – válaszolta nagymamája.

– Belépő? De hisz az nekünk sincs! Megmondtam, mama, hogy hozzuk el a papucsomat – görbült sírásra Csilla szája.

Fekete Irén, Nyustya