Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik!

Kérem, továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát, hiszen most már láthatják, valóban milyen lényegretörőek tudnak lenni a gyerekek. A legeredetibbért havonta az Új Nő szakácskönyvét küldjük majd el, hogy a kedves locsogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját.

Használják ki e-mail címünket is:

[email protected]

Kaliforniából kaptuk e-mailen:

Ötéves Marci fiam kért egy biciklit karácsonyra. Férjemmel már megbeszéltük, hogy a januári születésnapjára megvesszük, így azt mondtam Marcinak, hogy a Jézuska ilyen drága ajándékot nem hozhat. Mire Marci kijelentette, hogy márpedig a barátja kapott egyet tavaly. Erre elmondtam, hogy neki majd a papa vesz egyet a születésnapjára.

Marci sokáig csóválgatta a fejét, majd megszólalt: – Hát ez igazán nagy butaság. Képzeld el, mennyit spórolnátok, ha a Jézuska hozná!

A kutyánknak tíz kölyke lett, és hamarosan pótolni kellett az anyatejet, mert a kicsik állandóan sírtak az éhségtől. Valaki azt ajánlotta, hogy csináljunk nekik kását zabpehelyből. Hathetes korukig azt kaptak naponta 2-3-szor. Egy hónapra rá Marci fiam a szomszédban játszik a kis barátjával, és telefonál, hogy vacsorázhat-e náluk. A kis barát mamája átveszi a telefont, és közli, hogy a férje nincs otthon, így ő csak zabpelyhet készít a fiának. Mondtam, hogy ha Marci nem zavar, akkor ott maradhat vacsorára.

Két perc múlva jön a fiam haza: – Mama, én soha többet nem eszem ott, képzeld el, ők kutyaeledelt fogyasztanak vacsorára.

Iglói Judith, Kalifornia