Kassák Lajos művészi univerzuma

Igaza van Pósa Zoltán költőnek, aki azt írja egy helyütt, hogy „Az ember élet és halál pólusai közé szorítva éli végig a földi világ egyetemének reá szabott szegmenseit.” Mindannyiunkra – így Kassák Lajosra is – érvényesek ezek a gondolatok. Ám az érvényüket elnyert dolgokban is tudnunk kell eligazodni. Bevallom, nem vagyok bigott Kassák-hívő, de tisztelem őt és sokrétű munkásságát. Soha nem találkoztam vele személyesen, mégis „otthon” volt egykori könyvtárszobánkban. Ma is újra és újra föllapozom az általam régóta kedvelt, fontosnak tartott irodalmi műveit. Születésének 115. évfordulóján megállok egy percre az érsekújvári mellszobra előtt. Méltóra talán igen, ám nagy ünneplésre ezen az idei kettős évfordulón se számítsunk. S ez nem baj, hiszen ha akarjuk, Kasit (első felesége, Simon Jolán nevezte így) a hétköznapokban is meglelhetjük. Jeli Ferenc magyarországi képzőművész, filmrendező, költő is ezt tette, amikor a Magyar ĺrók Egyesületének Folyóiratában, a Lyukasóra című „olvasói lap” 2001/2. számában közreadta az Óda Kassák Lajoshoz, Mesteremhez cím alatt írt remek kis opusát, fölötte az avantgárd fejedelemről készített kitűnő grafikájával. A kettő együtt Kassák művészi univerzumát hivatott demonstrálni – csendesen. A kilencsoros, finom (ön)iróniával átitatott szabadvers azt mondja el nekünk, amit korábban már sokan és sokszor kimondtak. Vagyis hogy Adorno után többé nem érdemes verset írni. Jeli is ezt nyomatékosítja versében, de teszi mindezt úgy – talán ürügyként is –, hogy Kassák igazi arcát és nagyságát villantja fel előttünk. Továbbgondolásra készteti olvasóját, mert akár igaz is lehet, hogy a sokoldalú Kassák után nem „érdemes” (!?) művészetet csinálni –, de kell és muszáj. Ezt költőnk is tudja, s az imént elmondottakat már az a Jeli-grafika is kellően bizonyítja, amely talán az egyik legjobb, fontos és sokatmondó rajz Kassákról. Kassák szép férfi volt. A „bükkfából faragott fickó” (Jolán szava) a képről nem vet ránk pillantást, csak úgy félrenéz a világ mellett, minden sértődöttség nélkül. A Jeli-rajzon nem a szem uralkodik, hanem a homloka. Dénes Zsófia szavaival: „Az fejezi ki szellemi igényességét és szívós akaratát, okosságát és művészi értelmességét”. Szerintem Kassák szeme csak a magas homlokot egészíti ki, azt a felhasított homlokot, amely a keresztre feszítés megelőlegezett jelképeként is értelmezhető. Ám a kemény tekintetből és a szájszegletekből szeretet sugárzik. Számomra mégis a szögletes arc és az egész fej a fontos. Annak a Kassáknak az arca és feje, „Aki széttörte a versek arcát, hogy megmutassa szemükben a könyvet” (Gyurkovics Tibor). A fej fölött pedig a meglékelt és felhasogatott glóbusz, amely bármikor visszareparálható, s a Kassák-fejjel összeilleszthető ikerképet alkot. A rajz vonalvezetése örök mozgásban tartja a képet. Nincs kimerevített pillanat, a „kiszabott szegmensek” éteri vibrálása ez. A Mester örökkévalósága. Kassák hatalmas életműve tiszteletet parancsoló. az írón kívül azonban én az embert is szeretném minél jobban megismerni. Hiszem, hogy nagyívű pályájának üzeneteiből ez is dekódolható lesz.