John peches, ráklikkelt Nágyára

Ben Chaplin egy londoni banktisztviselőt alakít a Birthday GirlbenČTK-felvételFüggő rendezőből független ritkán lesz, függetlenből függő gyakrabban. Még akkor is, ha utálja a hollywoodi szuperprodukciókat, vagy a csillagos égre is megesküszik, hogy ő aztán soha be nem tenné a lábát Amerika legnagyobb filmstúdióiba. Mert ha ajánlatot kap, végül is beteszi. Attól a perctől fogva azonban csupa megalkuvás lesz az élete. Már nem úgy és főleg nem azt rendez, ahogy és amit szeretne. Hollywood csábításának kevesen tudnak ellenállni, azok kilencven százaléka pedig biztosan európai. Ők ugyanis már tudják: a film végső változata azon a táján a világnak nem mindig egyezik az eredeti elképzelésekkel. Az utolsó szót egy amerikai stúdióban mindig a producer mondja ki.

Karlovy Vary fesztiválja minden évben a független filmrendezők paradicsoma. Ide boldogan jönnek azok is, akiknek munkája nem kerül be az ország mozihálózatába. Az itteni közönség ugyanis olyannyira ki tudja fejezni háláját, ha értékes alkotást lát, hogy a film rendezője erővel s újabb ötletekkel feltöltve utazik vissza hazájába. Fiatal amerikai rendezők állították egyöntetűen egy tegnapi sajtótájékoztatón: az amerikai filmgyártásban semmi sem változott a tavalyi, szeptember 11-i terrortámadás óta. Minden, amit ez ügyben hallunk-olvasunk, merő hazugság. Nem igaz, hogy a nagy stúdiók vezetői azóta másképpen gondolkoznak, más produkciók létrejöttét szorgalmazzák. Igaz, hogy a Pókember végét megváltoztatták, nagyobb „hadműveletre” azonban még csak nem is gondolnak. Őket továbbra is csupán a pénz, a filmmel járó haszon, a több milliárd dolláros bevétel érdekli. A film minősége nem számít elsőrendű szempontnak, a biznisz a fontos, az, hogy a film a lehető legtöbb embert csalja be a moziba, akiket a látvánnyal nem nehéz elkábítani.

A tartalom itt fontos, Karlovy Varyban, mondták. Amerikában soha nem állnak ennyien a mozik jegypénztára előtt, mint itt. Nem is látnak annyi egyetemistát egy-egy vetítésen, mint az itteni mozikban. Olyat meg végképp nem, hogy sokan a szabad ég alatt, a fesztiválpalota melletti parkban alszanak napokon át, csak mert szállodára vagy kempingre nem futja nekik, csupán mozijegyre.

Ezen Ben Chaplin is elcsodálkozott, noha ő is megfordult már néhány rangos fesztiválon a világban. Karlsbadba tavaly forgatott filmjéhez, a Birthday Girlhöz kapott meghívót, amelyben egy londoni banktisztviselőt alakít. Jóvágású, elegáns, határozott fellépésű ő maga is, mint a filmbeli John, aki esténként az interneten szörfözik. Méghozzá azokon az oldalakon, ahol orosz lányok keresnek nyugati férjjelölteket. John sikeres a munkájában, kollégái szeretik, lakása s pénze is van, csak épp a szerelemben peches. Ráklikkel hát a vonzó, törékeny alkatú Nágyára, aki meg is érkezik nemsokára, s bár angolul nem beszél, az ágyban ő ad forró nyelvleckéket Johnnak. Aztán sehol semmi, egyszer csak megjelenik két orosz fickó, Jurij és Alekszej, Nágya állítólagos unokatestvérei, és beköltöznek az ifjú jegyesek házába. Innentől fogva pokollá válik John élete. Nágyáé nem annyira. A „rokonok” ugyanis mindenre elszánt gazemberek, akiket üzleti célok kötnek a lányhoz. Johnt is arra kényszerítik, rabolja ki a bankot, ahol dolgozik. Ben Chaplin és az érzéki arcú bestiát alakító Nicole Kidman kedvükre játszadoznak az amerikai-angol koprodukcióban forgatott filmben, de aki maradandó élményt vár a moziban, az más történetet válasszon. Ám ha mégis egy könnyű, nyári darabra vágyik, akkor csak „davaj, davaj!”.

Ennyit egyébként Ben Chaplin is megtanult oroszul a forgatás során. Ő ugyan csak angolul beszél a filmben, de ahogy a vetítés után mondta: rá is ragadt valami, nemcsak a többiekre. És már nyomta is kacagva, hogy „nyenádo bojatysza, nyenádo!”.

Hát persze! Ő már csak tudja. Az ő szerelme New York-i lány.