Jakab István emlékére

A tanszéknek, ahol több mint harminc évig dolgozott, 1961/1962-es tanévtől volt munkatársa: elsősorban leíró nyelvészeti tárgyakat, nyelvművelést és helyesírást oktatott. 1971-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1990-ben egyetemi docenssé nevezte ki az oktatási miniszter. 1991-től két éven át tanszékvezető tanára volt a pozsonyi műhelynek, 1994-ben innen vonult nyugalomba. Jakab István fő kutatási területe a nyelvművelés volt, de a jelzős szerkezetek tagjainak összevonásával, illetve az értelmező mibenlétével foglalkozó elméleti munkáit is számon tartják. A szlovákiai magyar újságírók, lapszerkesztők, pedagógusok, valamint a rádióhallgatók és újságolvasók főként nyelvi ismeretterjesztő írásait ismerik. Az Új Szó, a Vasárnap, a Szabad Földműves és a Katedra című lapokban közölt cikkeinek, valamint a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában elhangzott előadásainak száma több százra tehető. Sajtó- és rádióbeli közleményeiből tíz gyűjteményes kötet készült. Tudományos és oktatói tevékenységének tapasztalatait a Tanár Úr szakmai szervezetekben is kamatoztatta: tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, s egykor elnöke az azóta megszűnt Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának. Az anyanyelv szolgálatában végzett munkásságáért többször is kitüntették: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét. Jakab István életpályájának szembetűnő ismertetőjegyei a hivatástudat és az elkötelezettség voltak. Munkáját mindenkor az alaposság, a megbízhatóság és az elmélyültség jellemezte; ebben sem élete nehezebb szakaszai, sem előrehaladó kora nem akadályozták. Termékeny, gazdag életet élt, szinte az utolsó pillanatig dolgozott. Volt kollégái és tanítványai nevében búcsúzunk tőle. Nyugodjon békében, Tanár Úr! Misad Katalin