Izland kapta a Kristály Glóbuszt

Az idei legnagyobb győztes: Baltasar Kormákur és feleségeČTK-felvételA két film értékéből mindez természetesen nem von le semmit, legfeljebb azt jelzi: Kamondi Zoltán különleges képi világú és súlyos társadalom-politikai kérdéseket feszegető opusa túlságosan nehéz (rágós?) falat lehetett a zsűri számára, a hányatott sorsú cigányfiú története pedig még Bogdán Árpád sajátos tálalásában sem tudott igazán maradandó lelki nyomokat hagyni.

A fesztivál utolsó fejezetét olyan nevek színesítették, mint Wim Wenders, Barbra Leibovitz, Steve Buscemi és Andrej Zvjagincev.

Wenders azonban ez alkalommal fotográfusként volt jelen a fesztiválon, nem pedig rendezőként. Karlovy Vary alsó pályaudvarán három vagonból álló szerelvény várta azokat, akik A Millió Dolláros Hotel és a Buena Vista Social Club forgatása során készült színes fotóit akarták látni (a fekete-fehéreket a hatvankét éves német rendező felesége, Donata készítette). Kiváló ötlet a fesztivál szervezőitől: a vasúti síneken mozgó képtár április óta jár városról városra, s augusztus végén jut el a végállomására. Csehország több jelentős pontján kínál nem mindennapi látnivalót az érdeklődőknek, hiszen minden vagonban más zene szól a képekhez. A Millió Dolláros Hotel fotósorozatához a U2 frontembere, Bono Vox komponált zenét, a Buena Vista Social Club dokumentumfotóinak pedig az ugyancsak világhírű Ibrahim Ferrer muzsikája ad páratlan hangulatot. Kuba hétköznapjait, fényét és nyomorát Donata Winders mutatja meg. Az életüket múlató, ráérősen szivarozó, dominózó idős szigetlakók arca mögött a Castrót éltető falfeliratok mellett az a pár szó is magáért beszél, hogy „We believe in dream” (Hiszünk az álmokban).

Annie Leibovitzról, napjaink egyik leghíresebb amerikai fotográfusáról, a Vogue és Vanity Fair immár legendás munkatársáról húga, a dokumentumfilmes Barbra forgatott hagyományos portréfilmet. Kilencven percben egy élet, mondhatnánk, ha nem tudnánk: Annie Leibovitzhoz igazán kegyes a sors, hiszen párhuzamosan fut több élete. A nagynevű művészek, a hollywoodi sztárok mellett fotózott ő rákos betegeket is, de ott volt a ruandai véres események sűrűjében és a szerbiai apokalipszis fegyvertüzében is. Bátor, nagy feladatokat vállaló, lehetetlent soha semmiben nem ismerő ember. Az ő felvételeivel vált híressé a Rolling Stones, ő fektette tejjel teli kádba Whoopi Goldberget, ő beszélte rá Demi Moore-t, hogy terhesen pózoljon a Vanity Fair címlapján, ő kente be sárral, de tetőtől talpig Stinget, ő raboltatta el a földről egy ijesztő madáremberrel Keira Knightley-t. Egy nő, aki képes volt megőrizni az arcát azok között is, akik naponta cserélgetik maszkjaikat. Mick Jaggertől Patti Smithig nagyon sokan megszólalnak a filmben: Annie Leibovitz ezek után már le is tehetné a gépet, hiszen mindent elért, amit egy jeles fotográfus elérhet, ő azonban továbbra is fáradhatatlanul dolgozik.

Steve Buscemit, az amerikai független filmesek nagy kedvencét, az örök lúzert előbb Tom DiCillo Elkábulva című alkotásában láthattuk egy valóban gátlástalan paparazzo szerepében, saját rendezésében, az Interjúban viszont már arcátlan riporterként remekel. Egy cinikus háborús tudósítót alakít elképesztő lendülettel, aki most egészen új feladat előtt áll. Egy teleregény népszerű főszereplőjével kell beszélgetést készítenie, akit Sienna Miller játszik. Mennyi gúny és mennyi bántó megjegyzés! Eleinte úgy tűnik, nem is lesz az interjúból semmi, hiszen a férfi mindent elront, amit elronthat, aztán mégis a színésznő lakásán köt ki, ahol rendesen pofára esik, magánemberként azonban ő maga is megnyílik. Nem egészen másfél óra két nagyszerű színésszel, egyetlen helyszínen. Éles dialógok, pergő szójátékok, lehengerlő gesztusok. Steve Buscemi hatalmas alakítása a film, Sienna Miller személyében persze a lehető legjobb partnerre talált.

Visszatérés című filmjével pár évvel ezelőtt Velencében nyert Andrej Zvjagincev. Friss rendezésével, a Száműzetéssel Karlovy Varyban a Nyitott szemmel szekciót gazdagította. Tarkovszkij hatása most is tagadhatatlan. A hosszú snittek sora, az arcokon, a tájon, a szobabelsőkön ráérősen és mélyrehatóan pásztázó kamera (Mihail Kricsman festői látásmódja) valósággal lenyűgözi a nézőt, úgy kerül a történet hatása alá, mintha könyvet olvasna. Rokonszenves házaspár két gyerekkel, a férj vidéki szülőházában, idillikus környezetben. A feleség egy nap bejelenti: ismét terhes, de másvalakitől. Haragra gerjedt férje küretre kényszeríti, amely a nő halálát okozza. Amikor kiderül az igazság, hogy a nő félrevezette, mert mégis ő az apa, már késő. Kevés szöveg, beszédes arcok (Konsztantyin Lavrenyenko és Maria Bonnevie), a lélek legrejtettebb zugaiban zajló drámák. Zvjagincev az orosz film új hullámának kétség kívül egyik legmarkánsabb képviselője.

Jól startolt a pályán a harmincöt éves Alekszej Popogrebszkij is, aki első önálló játékfilmjével, amelynek forgatókönyvét is ő írta, négy díjat söpört be Karlovy Vary idei fesztiválján Oroszországnak. Az Egyszerű dolgok egy kínok és gondok között vergődő altatóorvos optimista története. A filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) és az ökomenikus zsűri külön-külön díjazta, a főszereplő, Szergej Puszkepalis a legjobb férfi alakítás díját, filmbeli partnere, Leonyid Bronyevoj pedig különdíjat kapott a versenyfilmek zsűrijétől. A legjobb női alakítás díját a spanyol Elvira Mínguez nyerte el a Szégyenben nyújtott játékával. Különdíjjal jutalmazta a zsűri az ausztrál Michael James Rowland Boldog kilométerek című filmjét, a legjobb rendezés díját pedig a norvég Bard Breien vehette át A negatív gondolkodás tanfolyamáért. Két díjat tudhat magáénak Az üvegvisszaváltó című, legfrissebb cseh mozisiker. Zdeněk Svěrák a legjobb forgatókönyvért járó elismerést, rendező fia, Jan pedig a közönségdíjat vehette át a filmért. „Köszönöm a fiamnak, hogy vagy hatszor átíratta velem a történetet, és már utáltam őt minden újabb észrevételéért – jegyezte meg nevetve az idősebb alkotó –, de köszönöm a feleségemnek is, hogy otthon néha úgy beszél velem, ahogy, mert írás közben ebből merítettem a legtöbbet, így jelentős mértékben megkönnyítette a munkámat.”

A Nyugat Keletje szekcióban az Armin című Ognyen Szvilicsics rendezte horvát-német-bosnyák koprodukcióban készült alkotás vitte el a pálmát.

Kristály Glóbuszt ketten kaptak: Baltasar Kormákur, a Mýrin (Jar City) izlandi rendezője és életművéért a hollywoodi „pingvinember”, Danny DeVito, aki bár meghatódottan tartotta kezében a nem éppen pehelykönnyű üvegszobrot, humorérzéke most sem hagyta el. „Szép ez a golyó – állapította meg a fényes üveggömböt szorongatva. – Szép és nagy. Mostantól fogva biztos, hogy imádni fognak a nők.”