Ismét animálták a karácsony antihősét

Egy fiatal lány és egy apró fiúcska karácsonyi dalokat énekelnek az utcán, a lábuk elé helyezett porceláncsészében gyűlnek az arra járók adományai. Hátuk mögött feltűnik egy hórihorgas alak, aki, ahogy azt sejthetjük, Scrooge, a történet antihőse. A jól ismert fukar, lelketlen milliomos karakterének legfrissebb animációs változata a lehető legscroogiasabban viselkedik: félrelöki az éneklő párost, belerúg az apró porceláncsészébe, majd végigvonul az utcán, kinevetve az adománygyűjtőket, akik a szegények megsegítésére kérik. Majd belép egy boltba, melynek tulajdonosától az adósságát akarja behajtani – mindezt karácsony napján.

Az önző és zsémbes Ebenezer Scrooge történetét, aki gyűlöl minden szépet és jót, de leginkább a karácsonyt, jól ismerjük. Egyik éjszaka megjelenik házában elhunyt üzlettársának szelleme, hogy elmondja, önző természete miatt három másik szellem látogatja majd meg három egymást követő napon.

A mostani, Stephen Donnelly rendezésében készült animációs adaptáció nyitó képsorait látva biztosra vehetjük azonban, hogy nyugodt lelkiismerettel ültethetjük a film elé apróságainkat: a produkció gyerekek számára, gyerekekhez szóló hangnemben készült. Erről árulkodik az is, hogy Scrooge nyomában két, szeretettel teli lény lohol – unokaöccse, Harry (Dickens eredetijében Fred), aki szeretné meggyőzni arról, hogy a nagybácsi töltse velük a karácsonyi vacsorát, és kutyája Trevor (a karakter újítás), aki vigasztalóan arcon nyalja azokat, akiket Scrooge félrelök – és akik az elejétől fogva ellensúlyozzák Scrooge lelketlenségét.

A rideg természetű uzsorás, Ebenezer Scrooge története az angolszász kultúrkör egyik legnépszerűbb karácsonnyal kapcsolatos sztorija. Dickens 1843-ban írta a történetet, amely már korában rendkívül népszerű volt: regényként a 19. század egyik bestsellere, már a megjelenését követő évben színre vitték, Dickens pedig, aki népszerű íróként nyilvános olvasásokat tartott műveiből, úgy tudni, haláláig összesen 127 alkalommal olvasta fel a rövidített változatát. A múlt században számos alkalommal vitték a vászonra a történetet. Egyik leghíresebb adaptációja az 1970-es musical, amelyben Albert Finney játszotta a főszerepet, és amelynek zenéjéért Leslie Bricusse-t Oscarra jelölték.

Természetesen a Disney is rátette a kezét a történetre, elsősorban a gyerekközönséget célozva meg. 1983-ban elkészítette Scrooge kalandjainak Mickey egeres feldolgozását, majdnem tíz évvel később pedig a Muppeték karácsonyi énekével csalogatta a lurkókat a mozikba és a képernyők elé. A legutóbbi Disney-feldolgozás a 2009-es Robert Zemeckis által rendezett produkció, melyhez Jim Carrey kölcsönözte a hangját, fordulatot jelentett a Karácsonyi ének adaptációinak sorában, hiszen egészen hátborzongató elemekkel lepte meg a nézőit. Ebben a szellemben vitte tovább az adaptációk sorát az HBO nemrégi, 2019-es Karácsonyi éneke, egy háromrészes minisorozat, mely Nick Murphy rendezésében készült (és amelyhez Ridley Scott és Tom Hardy producerként adták a nevüket), és amely a vérfagyasztó horrortörténetek sorába emeli a Dickens-sztorit azzal, hogy horrorisztikus megoldásokkal szeretne fényt vetni Scrooge lelkének titkaira.

A Netflix filmje azonban egy ízig-vérig gyerekek számára készült produkció, amely úgy tekint be antihősünk lelkének bugyraiba, hogy nem kell attól félnünk, hogy apróságunknak álmatlan éjszakát okozna. A kiindulási helyzet ugyanis kissé giccses, de megbízható karácsonyi világ, ahol az uralkodó szabály a szeretet. A gyerekek kerülnek itt főszerepbe, akik Dickens sztorijából szinte hiányoznak.

A produkció nem egy letűnt kort akar idézni, sokkal inkább mai világnézet és szemlélet jellemzi, bár a történethez hűen ragaszkodik. A 19. századi sztorit értelmezhetővé teszi a mai kor gyerekei számára: a sztorit nem lecsupaszítja, hanem épphogy olyan összefüggésekkel bővíti ki, amelyek Scrooge antiszociális viselkedését teszi értelmezhetővé a kicsik számára, azzal, hogy leginkább Scrooge és unokaöccse kapcsolatára fókuszál.

A Netflix adaptációja leginkább az 1970-es musicalverzióra épít, a dallamokat nagyrészt innen vették át, ezért is jelölik meg az egyébként tavaly októberben elhunyt Leslie Bricusse-t a zenék szerzői között. Leslie Bricusse tehát biztosíték a készítők számára, hogy ez a produkció érdeklődésre tarthat számot. Ami a vizuális világot illeti, 3D-animációval készült, és képes fantáziadús módon megeleveníteni a jól ismert történetet. Kifejezetten izgalmas megoldás például, amikor a szellemek méhviaszgyertya alakban jelennek meg Scrooge előtt, de egyébként az egész produkció animációja kiválóra sikeredett.

A produkció nem egy kiemelkedő alkotás a már ismert megfilmesítések között, de egy kellemes, karácsonyi hangulatú egy óra negyven perces szórakozást biztosíthat csemetéinknek, akik ez alatt az idő alatt megismerkedhetnek egy irodalmi klasszikus történettel.