SOROZATDARÁLÓ: Ezek mindenbe beleütik az orrukat

Bodkin egy fiktív ír kisváros, ahova megérkezik egy menő amerikai podcaster, Gilbert (Will Forte) és asszisztense, Emmy (Robyn Cara), hogy egy ír oknyomozó újságíró, az önfejű és öntörvényű Dove (Siobhán Cullen) segítségével műsort készítsen egy húsz évvel ezelőtt történt rejtélyes esetről. A samhain ünnepség (egyfajta helyi halloween) idején három ember nyomtalanul eltűnt, a bűntény pedig azóta is felderítetlen maradt. A három botcsinálta nyomozó eleinte halott ügyként áll az esethez, amit inkább csak bemutatni és körbejárni szeretnének, mint megfejteni, ám miután rájönnek, hogy az esetnek bőven akadnak mai vonatkozásai és következményei, a szimatolásukkal a podcasterek sok régi sebet feltépnek.
A Gyilkos a házban (Only Mur­ders in the Building) úttörő volt a tekintetben, hogy egy nagy krimi főszereplőivé emelte korunk hőseit, a true crime podcastek amatőr, lelkes, megszállott és kissé idegesítő önjelölt nyomozóit. A Bodkin című minisorozat ezt a vonalat viszi tovább, és nem hagy ki egy poént sem, amikor azon élcelődhet, ahogy a helyiek rácsodálkoznak: ebből emberek tényleg meg tudnak élni. Az ír kisvárosban valóban nagy eseményt jelent a szimatoló podcasterek megjelenése, akik akaratukon kívül keverednek a helyi angolnacsempészek, Interpol-nyomozók, titkolózó rendőrök és hallgatag/mellébeszélő helyiek hálójába, miközben egy apácás szál is befigyel, ami egy ír történetben természetesen semmi jót nem jelent.
A Bodkint nézve egyet lehet érteni azokkal a kritikákkal, amelyek megjegyezték, hogy a sorozat gyakorlatilag egy ír közhelygyűjtemény, azonban nem árt hozzátenni, hogy aki kitart a gyengébben sikerült első két rész után, az felfedezheti, hogy a széria képes élettel megtölteni a közhelyeket. Ehhez azonban időre van szüksége. Az elején tényleg elveszhetünk a sok-sok karakterben és elhadart történetszálban, ám ahogy kibontakoznak a fő- és mellékszereplők háttérsztorijai, úgy lesz a Bodkin is egyre magával ragadóbb. Jez Scharf showrunner kimondottan ügyes abban, ahogy a múltbéli történéseket kivetíti a jelen eseményeire, a három nyomozó lassan kibontakozó múltja pedig okosan teszi érthetővé a jelenkori jellemhibáikat és rossz (vagy néha jó) döntéseiket.
Bár a Bodkin egyértelműen egy sok-sok szálból álló krimi, egyáltalán nem veszi magát véresen komolyan. A kisvárosi élet bemutatása, valamint a podcasterek csetlése-botlása számos komikus helyzetet kínál, ráadásul hőseink nem vetik meg az alkoholt sem, ami szintén kellemetlen helyzetekbe sodorja őket. A sorozatnak akad néhány idegesítő hibája – egy oknyomozó újságíró pont akkor jó, ha megbízhatnak benne a forrásai, és itt Dove minden, csak nem megbízható –, túl lassan indul be és a közhelyektől sem riad vissza, de a jó színészek, az érdekes karakterek, a fokozódó tempó, a jól adagolt humor és az ügyesen kevert sztorikártyák miatt mégsem lehet abbahagyni.

Tóth Csaba