Íróakadémia urambátyám módra

A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) által működtetett Előretolt Helyőrség Íróakadémia projektjének első pályázatait tavaly hirdették meg mentorok és pályakezdők részére.

Szerencsések listája

A kiválasztott mentorok listáján a dunaszerdahelyi Bíró Szabolcs is szerepel, aki történelmi regényeivel szerzett hírnevet az utóbbi években a szórakoztató irodalom kedvelőinek körében. Bíró Szabolcs nem kívánt nyilatkozni lapunknak pályázatáról és további tevékenységéről, csupán annyit közölt, hogy a mentori feladatkört nem tudta vállalni, így külön kategóriába sorolták be, ösztöndíjas alkotóként kötöttek szerződést vele – bármit jelentsen is ez. A szerencsés pályakezdők listáján szintén találtunk egy szlovákiai magyart – a komáromi Bese Bernadett személyében.

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia főiskolai képzést nyújt, akár lakhatási lehetőséget is biztosít. A tanulmányok mellé jár a KMTG ösztöndíja: 30 fiatal író részesülhet 40–100 ezer forintos havi juttatásban három éven keresztül. A kiválasztott mentorok havi bruttó 150–250 ezer forintot kapnak. A KMTG szakmai vezetője egyébként az az Orbán János Dénes költő, író, kultúraszervező, akinek Szőcs Géza miniszterelnöki tanácsadó volt a tanítómestere, és aki – saját megfogalmazása szerint – jó ajtón kopogtatott.

Mennyi is 550 millió?

Első látásra pozitív hírnek tűnhet, hogy a magyar kormány támogatja a pályakezdő írókat. Tehetséggondozást viszont a négy nagy magyarországi írószervezet is végez, méghozzá hosszú évek óta, ráadásul ennél jóval kevesebb – és folyamatosan csökkenő – támogatásból. A József Attila Kör (JAK) éves támogatása a fenti összeg tizedét sem éri el, a magyarországi könyvszakma egészének állami támogatása évi 700 millió forint körül mozog, fordítások támogatására pedig mindösszesen 25 millió forint jut.

Ösztöndíjak persze jelenleg is vannak, igaz, messze nem ilyen költségvetéssel. Gaborják Ádám JAK-elnök szerint ezek a százmilliók jól jöttek volna a már meglévő Móricz-, Babits- vagy Örkény-ösztöndíjak emeléséhez, amelyek nem harminc főre fókuszálnak, hanem az egész mezőny számára nyitottak.

Pion István költő úgy véli, az állami oktatásban is lett volna helye ennek az összegnek. „Magyarországon az irodalom az egyetlen művészeti ág, amelynek nincs felsőfokú képzése. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerettek volna akkreditálni egy szakot, ahol író-, költő- és kritikusképzés folyt volna. Ezt az illetékesek nem fogadták el. Egyébként 550 millió forint a magyar irodalmi életben eszméletlenül magas összeg, amit el lehetne osztani észszerűen. Egy csomó olyan hely van, a folyóiratoktól kezdve az irodalmi szervezeteken át a különböző műhelyekig, amelyek az éhhalál szélére kerültek, és nem jutnak forrásokhoz.”

Kollaboráció/ellenállás

Sokak szerint a kollaboráció vagy ellenállás dilemmájával néznek szembe azok, akik jelentkeznek az állami íróképzőbe. Pion István viszont úgy véli, egy 18–20 éves pályakezdőnél nem feltétlenül lehet kollaborációról beszélni, mert „nem biztos, hogy tisztában vannak az irodalmi élet politikai vonatkozásaival, könnyen félretájékoztathatók, és ilyen összegekkel könnyen megvehetők”. Krusovszky Dénes költő szerint, aki az elsők között elemezte a helyzetet és buzdította összefogásra, tiltakozásra az írószervezeteket, területfoglalás zajlik, egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe, és ez az eljárás ugyanaz kicsiben, mint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) térnyerése.

Az írótársadalom elégedetlen fele nemrég a nyilvánosság elé lépett: Pion István internetes petíciót indított a közvagyon urambátyám módon való szétosztása ellen, amelyet lapzártánkig 942-en írtak alá, köztük olyan ismert szerzők, mint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Darvasi László, Kántor Péter, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely vagy – tájainkról – Csehy Zoltán és Tőzsér Árpád.

Jönnek a függetlenek

A legszimpatikusabb kezdeményezés azonban a napokban létrejött Független Mentorhálózat. Az állami íróakadémia ellen (is) tiltakozva sokan ingyen vállalják a pályakezdők segítését. Ehhez a felajánláshoz eddig 96 irodalmár csatlakozott, akik egy éven át hajlandók foglalkozni fiatalokkal, rendszeres szakmai konzultációval segítve fejlődésüket. Köztük van Németh Zoltán költő, irodalomteoretikus, a nyitrai egyetem oktatója is.

„Azért tartottam fontosnak, hogy Nemes Z. Márió ötlete nyomán létrehozzuk a hálózatot, hogy rámutassunk: ez a tevékenység 400 millió nélkül is működött már eddig is a maga természetességében, és hogy minden gondolkodó ember számára egyértelmű legyen, az irodalom területén végbemenő változások végső soron a demokratikus viszonyok lerombolását eredményezik. Ennek a párhuzamos, kormányhű világnak a felépítése a diktatórikus viszonyok felé mutat az irodalmi életben – mondta el kérdésünkre. – Jól emlékszem még, amikor a szocialista realizmus volt az uralkodó irányzat. A magyar kormányzat most ugyanezt próbálja lemásolni – ideológiai alapon ellehetetleníti a magyar irodalom 80%-át, és kiemeli azt a 10%-ot, amely vagy ideológiailag megbízható, vagy anyagilag kiszolgáltatott, vagy egyszerűen csak tetszik neki, hogy hirtelen pozícióban találhatja magát, és a fontos író szerepében tetszeleghet. Hányingerem van a sokszínű irodalmi élet ilyen ideológiai egysíkúsításától!”

A magyar kultúra napján

A könyvszakma érdekképviseleti szervezete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szerdán nyílt levélben tiltakozott Balog Zoltánnál, az emberi előforrások miniszterénél a KMTG-nek juttatott extrém támogatás miatt, ami szerintük „az irodalom intézményrendszerébe történő, a kiegyensúlyozott támogatási szisztéma maradékát is felszámoló durva beavatkozásnak, s a tehetséggondozást évtizedek óta magas szakmai színvonalon végző irodalmi szervezetek és folyóiratok arculcsapásának tekinthető”. Friss hír, hogy a tiltakozók jövő vasárnap, a magyar kultúra napján demonstrációt tartanak a KMTG budapesti székháza előtt.