Hűség a szóhoz

Nos, valami ahhoz hasonló, mint ami Fania Oz-Salzberger és Ámosz Oz Zsidók és szavak című kötetében tapasztalható: hogy a történelmi hitelesség és a mítoszok, legendák befolyásától szabadulni nem tudó szeretetteljes költőiség szép egyvelege jön létre.

A térben és időben gondolkodás mellett a két szerző megpróbálja a szó, az írás teremtette téridő-mezőben is elhelyezni a zsidóságot. A testet öltött szó, a megformált betű, az írás hagyománya, az írás révén létrejött morál élvez elsőbbséget a könyvben.

A négy esszére osztott kötet a zsidóság életében rendkívül sokat jelentő szavak történeti alakulása mentén tesz egy-egy helyénvaló és megfontolásra érdemes megállapítást, mindezt úgy, hogy a komoly kutatómunka eredményének prezentálása mellett a humornak is bőségesen szorít helyet. „Önök az elmúlt harminc évben a Siratófalnál állandóan a zsidók és arabok közti békéért imádkoztak – jegyezte meg a BBC egyik riportere. – Milyen érzés ez?” „Mintha a falnak beszélnénk“ – válaszolta a jeruzsálemi rabbi.” Aki régóta szereti Ámosz Oz mértéktartó, a felesleges túlzásokat mindig kerülő, óvatosan bátor és bátran óvatos könyveit, annak a mostani kiadvány szintén élményt nyújt majd, nem beszélve arról, hogy a zsidóság története, hűsége, az őt fenyegető dolgokkal szembemerészkedő attitűdje mind ott van a kötetben.

A szövegek, bár tudományos igénnyel íródtak, nem nélkülözik azt a könnyed, barátságos stílust, ami befogadhatóvá és szerethetővé teszi őket. A Zsidók és szavak mindemellett arra is ösztönöz, hogy újragondoljuk a saját nemzetünkhöz és hagyományunkhoz való viszonyt, az összeköttetést a saját nyelvünkkel, mert mint az jól látszik, nemegyszer eltolódnak a hangsúlyok, és nem épp a legjobb irányt jelölik ki.

Ámosz Oz – Fania Oz-Salz-berger: Zsidók és szavak. Fordította: Szántó Judit. Európa Könyvkiadó, 2017. 336 oldal.

Értékelés: 8/10

Ayhan Gökhan