Hova kerüljön a jelző? (1)

Kisebbségi létünk velejárója a nagyszámú fordítás. Tapasztalatom szerint a szlovákból készült fordítások meglehetősen változó színvonalúak, de inkább csak a bántóan rossz megoldásokra figyelünk fel, tesszük szóvá azokat – olykor például az Új Szó hasábjain is.

Nyelvérzékünk alapján rendszerint érezzük, hol sántít a fordított szöveg, vannak azonban olyan esetek is, amikor elbizonytalanodunk, nem tudjuk, hogy elfogadható-e vagy sem az adott szerkezet. Az ilyen esetek közé tartoznak a szlovák ún. hátravetett jelzőt tartalmazó szerkezetek. Ezekben a fölérendelt főnév mögött egy másik, valamilyen esetben álló főnév (a jelző) található, pl. daň z dedičstva, fólia z plastu. A magyarban viszont a jelző a jelzett a szó előtt áll, legalábbis ezt tanultuk az iskolában. Ismerünk és használunk azonban olyan szókapcsolatokat is, amelyek szerkezete olyan, mint az idézett szlovák példáké: toronyóra lánccal, Magyarország 1514-ben (regénycím) stb. Tény viszont, hogy a szlovák és a magyar szövegek között eltérés van az ilyen jelzős szerkezetek gyakorisága között: egy szlovák szövegben már néhány mondat után biztosan találunk ilyen szerkezetet, a magyarban viszont nagy valószínűséggel néhány ezer szavas szövegrészletet is el kell olvasnunk, hogy legalább egyre rábukkanjunk. Felmerül tehát a kérdés, meghagyhatjuk-e egyáltalán fordításkor az eredeti szórendet, és ha igen, akkor milyen típusú szövegben.

Vegyünk elsőként egy megtörtént esetet. Egy hirdető a regionális lapban szlovákul és magyarul is meg kívánt jelentetni egy álláshirdetést, amelynek első mondata szlovákul így hangzott: Hľadáme stolárov s praxou, a magyar fordítás pedig ez volt: Keresünk asztalosokat gyakorlattal. A szerkesztőségi munkatárs az kérdezte, nem kellene-e átfogalmazni a magyar mondatot: Gyakorlattal rendelkező asztalosokat keresünk. Nos, ilyen esetben ajánlatos megnézni a magyarországi álláshirdetéseket, hogyan oldják meg ezekben az ilyen szószerkezeteket. A magyarországi lapokat átnézve megállapíthatjuk, hogy bizony nagy számban fordul elő bennük a hátravetett jelző: a leendő munkatárs elvárt ismereteit, álláskereső esetében a kínált ismereteket fejezik ki gyakran ilyen módon, például: Keresünk épületgépészt német nyelvismerettel; Hivatásos vadász nagyvadas területen állást keres 9 év gyakorlattal, technikus végzettséggel; stb. Emellett azonban természetesen a minőségjelzős szerkezetet tartalmazó hirdetések is gyakoriak: Gyakorlattal rendelkező ács Budapest területén állást keres; Virágüzletbe gyakorlattal rendelkező, nem dohányzó virágkötőt felveszünk. A választott szerkezet egyrészt attól függ, mit tart kiemelésre érdemesnek a hirdető: a hátravetett jelzőt tartalmazó szerkezet esetében mindjárt a szöveg elején megtudjuk, milyen munkatársat keres az adott cég, illetve ki az álláskereső, továbbá ez a szerkezet alkalmasabb hosszabb, tartalmasabb hirdetések megfogalmazására, pl. 27 éves nő közgazdász egyetemi végzettséggel, angol nyelvismerettel, 3,5 éves, költségvetési szervnél pénzügyi területen eltöltött gyakorlattal, számlaképesen pénzügyi jellegű munkát keres Győrben. Másrészt ez a megoldás tipikusan olyankor fordul elő, amikor a jelzőt további jelző bővíti, l. pl. német nyelvismeret(tel), 9 év gyakorlat(tal). Ha viszont a jelzői szerepű főnév előtt (pl. a gyakorlat) nem áll jelző, a magyarban gyakoribb a „szabályos” jelzős szerkezet, l. gyakorlattal rendelkező ács.

Jól érezte tehát a hirdetésfelvevő munkatárs, hogy a szóban forgó esetben meg kell változtatni a szórendet: a gyakorlattal szó az ács főnév elő kerül, s egy melléknévi igenév (rendelkező) beiktatásával hozzuk létre a minőségjelzős szerkezetet.