Hódolat a XX. század lelkiismeretének

or

A hírhedt (újság)író és kritikus azért írt, hogy éljen. Azért élt, hogy írjon. Papíron olvashatjuk legendáját és örökségét a modern angol irodalom zamatosságával és színességével. Miért írok? című jegyzettömbjének minden szava ma is érvényes, részletekbe menő jóslatokat tartalmaz korunk politikai horrorjairól. A Miért írok? című kicsi könyvecske George Orwell értékes műveinek gyűjtőhelye.

George Orwell az állandó társadalmi viták kereszttüzében és zsigeri morális érzéke által vezérelve vált a XX. század egyik legnagyobb hatású esszéistájává és egyben nemzedéke lelkiismeretévé. A világ aljas igazságtalansága elleni fáradhatatlan küzdeleme olyan elementáris erejű műveket szült, melyek több mint nyolcvan év távlatából adnak érvényes és hiteles válaszokat korunk dilemmáira. E páratlan munkásságnak kínálja kicsi könyvecskéje szűk metszetét – az írások többségét első alkalommal olvashatjuk magyar fordításban. Ismeretlenebb és klasszikus szövegek szolgálnak példáként arra, miként lehet íróként politizálni és művészi szintre emelni a közírói hivatást. A kötet a teljesség igénye nélkül szemezget politikai tárgyú munkáiból, így próbál meg tablót készíteni az elmúlt évszázad egyik legnagyobb tollnokának értékrendjéről. A válogatás – melyet az életmű rettentő mérete és műfaji sokszínűsége indokolt – érzékeltetni kívánja közéleti témájú megnyilvánulásainak páratlan eklektikáját. Ezért került a szelekcióba rádióinterjú, kiáltvány, kritika és esszé egyaránt. Nem titkolt célja, hogy e kivételes pálya példával éljen a jelen számára, valamint hogy felhívja a figyelmet társadalmi küzdelmeink és dilemmáink szembeötlő történelmi folytonosságára.

Eric Arthur Blair (hol George Orwell, hol John Freeman álnéven) krédójának morális fundamentumai az igazságosság, a szolidaritás és az emberi élet méltósága. Kopott nadrágos filantrópunk nem tűri a gyávaságot, nem azt szajkózza, amit hallani/olvasni akarunk. Nincsenek feltűnő irodalmi gyengeségei és nem is áll közvetlen nyomás alatt, hogy meghamisítsa gondolatait. Megszakítás nélkül faragja magáról történeteit, egyfajta képzeletbeli naplót, noha csak látszólag főszereplője jeleneteinek. Tanulmányai, vitacikkei világos gondolkodásról árulkodnak. Zavarba ejtően és idegesítően. Nyomasztóan. Nyelvezete és formája nem túl fennkölt, nincs rajtuk túl sok sallang. Olyan röviden, szikáran fogalmaz, ahogyan csak lehet. Ápolatlanul és hozzávetőlegesen. Nyersként, ugyanakkor életerősként írható le e hang, melynek szellemi-misztikus hátterét intellektuális tűréshatárai adják. Friss, élénk, házi készítésű szófordulatai, nyelvi művégtagjai a legképtelenebb beszámolókat töltik fel élettel, hihetetlen tapasztalatokat örökítenek meg. Érdekes szociológiai vonatkozással bírnak, ádáz kritikát fogalmaznak az emberi társadalomról. S bár egy-egy termése, felgyülemlett emléke akár paródia is lehetne, annak nem túlságosan otromba. Noha egyik-másik van olyan komor, mint amilyen humoros.

Észleljük az angol gentleman külvilágának szépségét, vagy épp a szavakét és azok helyes elrendeződését. Örömet szerez, ahogy az egyik hat a másikra, amilyen feszes a próza, vagy amilyen ritmusa van egy elbeszélésnek, ahogy a szilárd dolgok és a haszontalan információk is meglelik helyüket. Így érzelgős archaizálássá válhatnak, de nem kalandoznak el virtuóz szakaszokban, értelmetlen mondatokban, csinos jelzőkben és általános locsogásokban. Könyve mögött számtalan hasonló könyv áll, szép gyűjtőhelyei értékes művének. Időtálló gondolat- sor(s)okkal – eredeti angol részletekkel –, melyekben egy nyugati írónemzedék fagyos spiritusza köszön vissza. Meg a munkásosztályé. Annak élményeivel és értékeivel. Kikövetkeztetett szatirikus extrapolációival, reszkető légkörű, felgyülemlő utalásözönével.

Orwell nem teljesen elfogulatlan munkájáról van szó, és nem is biztos, hogy eladható. Igaz, üde, ropogós, mégis időszerűtlen. Megjósolta. mondják majd: unalmas, ostoba és szégyenteljes papírpazarlás. Meg sem kellett volna jelennie, mert bár jó könyv lett volna, de újságírást csinált belőle. Mégse zökkentik ki a kritikák, talán meg se hallja „a jelenlegi feddhetetlen, szemérmes, nyávogó hajadonok szőrszálhasogató, dagályos, korlátolt és tanárnős rosszmájú nyerítését”. Ha bukásra is ítéltetett, sem tűri a cenzúrát, ahogy a szándékos történelemhamisítást sem. A puszta becstelenséget. És nem játszik ennek vagy annak a reakciós érdeknek a kezére. Igyekszik hiánytalanul, úgy elmondani az igazságát, hogy ne tegyen erőszakot irodalmi érzékén, bár csak akkor tud olvasmányos szöveget írni, ha állandóan arra törekszik, hogy eltörölje saját személyiségét. Vall arról, milyenek az írók: hiúk, önzők, lusták. „Az indítékaik legmélyén valami titok rejlik. Könyvet írni szörnyű, kimerítő küzdelem, mint egy hosszú és fájdalmas betegség. Soha nem valósítanánk meg, ha nem vinne egyre tovább valami démon, akinek nem tudunk ellenállni, és megérteni sem tudjuk.” Egy pillanat alatt nem tudják megváltoztatni a világmindenséget, de legalább megváltoztathatják saját szokásaikat, és időről időre, ha elég hangosan gúnyolódnak, néhány levedlett és haszontalan szófordulatot – egy-egy katonai csizmát, Achilles-sarkot, melegágyat, olvasztótégelyt, savpróbát, valódi poklot vagy egy kupac egyéb nyelvi szemetet – lapátra tehetnek, mert szemétben a helyük.

Recenziós példányában – melyben összeáll a csalások és kiforgatások jegyzéke – nem szeretné el- és megmagyarázni a műveit. Ha nem beszélnek önmagukért, kudarcra ítéltettek. Az akkoriban kinyomtathatatlan tényfeltárásai (akár a szovjet-orosz rezsim bármilyen komoly kritikájáról) hal(l)hatatlan gondolatokat rejtenek. Például: „amikor a fehér ember zsarnok lesz, a saját szabadságát semmisíti meg.” Ha a szabadság jelent még valamit… S ha jelent, akkor azt, hogy jogunk van elmondani az embereknek, amit nem akarnak hallani. Persze mindez csak találgatás. A jelenlegi kilátások, amennyire meg lehet ítélni, nagyon sötétek. S ez bizony komoly okot ad a kétségbeesésre. Vajon minden komoly gondolatmenetnek ebből a tényből kellene kiindulnia?

KASZÁS DÁVID

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?