Hitler a strandon, mozgó uszoda és sokan mások

Kassa. Az uszoda, ahová a történelem járt úszni. Hatvanhat szezon nyolcvanhat percben elbeszélve, archív felvételek, rekonstruált események, egykori kalandok mai szereplői, egykori történések szemtanúi. Kerekes Péter asszociatív, félig dokumentum- félig játékfilmje szelíd humorral és formabontó bátorsággal idézi fel a kassai uszoda 66 évét, mindezt saját családjának történetén keresztül. „Keressük meg az egykori kassaiakat a mai testekben, és kérdezzük meg tűlük, milyen volt itt régen.” – mondja az egyik szereplő, a rendező nagymamája, aki 1936-ban ott volt a nyitásnál, és aki máig fontosnak tartja, hogy rendszeresen eljárjon úszni. A másik idős hölgy férjéhez hasonló „stramm embert” keres a kassai strandon, de nem talál. A fiatal férj 1942-ben az esküvője utáni napon kapta meg a behívót, és soha többé nem tért vissza a frontról. A film szereplői nem csupán történeteket mesélnek, hanem láthatóan „szepelnek”: a rendező itt-ott újramondatja velük a szöveget, belóg a mikrofon, bemozdul a kép, sőt az is rajta marad a felvételen, hogyan reagálnak a riportalanyok a váratlan kérdésekre. Közben egyre merészebb képzettársításoknak lehetünk tanúi. Amikor például a mikrobiológus arról beszél, hogy a medence vizében élő organizmusok közül csak a legerősebbek, legéletképesebbek maradhatnak életben, egy vágással az a néni következik, aki visszatért a zsidó haláltáborból, és tanúja volt a „munkaképtelenek” kiválogatásának. „Mitől fél manapság?”– halljuk a kérdést. „Semmitől. Illetve a rossz emberektől.” – hangzik a válasz, mire a medencében megjelenik Hitler hasonmása. A férfi úgy úszkál a kassai strandon, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A forgatás három évig tartott, ezalatt emberek születtek és haltak meg, törzsvendégek tűntek el a strandról. A film talán legmegkapóbb jelenete, amikor az előző évben lefilmezett terhes nő, aki önmagát „mozgó uszodának” mondta, egyéves kislányával jelenik meg ugyanazon a kockás pléden. A büfében üldögélő hármas egyik tagjának széke pedig üresen marad, ő már egy égi uszodából figyeli a forgatást. A tenger, ez a örök szimbólum ezúttal a kassai uszoda alternatívájaként jelenik meg. Aki az előző rendszerben nem jutott el a tengerpartra, meg kellett elégednie a helyi medencével... A rendező állami hivatalnokként dolgozó dédapja például annak idején légzőszervi betegségére hivatkozva kérvényezte, hogy helyezzék át egy tengerparti városba. Az Osztrák-Magyar Monarchiában erre lett volna lehetőség, ám tévedésből Kassára helyezték. ĺgy került a család a városba.

Kerekes Péter filmje követhető és könnyen emészthető képi gondolatvezetéssel igyekszik tudtunkra adni, hogy a világ talán mégsem annyira bonyolult, az élet körforgása, a világegyetem tulajdonképpen a kassai uszodához hasonlítható. Az egymás mellé helyezett képek megemelik, magyarázzák és átértelmezik egymást, a kor hangulata egy család, egy ország, és a benne senyvedő emberek visszaemlékezéseiből áll össze. A végeredményt mégis derű lengi át, az emlékezet trezorjából előkerülő képek idillikusak és vidámak, hiszen az uszoda minden rendszerben a boldog hancúrozások helyszíne volt. Kerekes Péter 66 szezon című filmjét ma, holnap és holnapután tekinthetik meg az érdeklődők a kassai Tatra moziban, 17 órai kezdettel, a pozsonyi bemutató május 12-én lesz, szintén a Tatra nevű moziban.