Históriás életjátékok tétje

Groteszkbe oltott vagy iróniában oldott elemi tények és 20. századi reáliák: elsőre talán így közelíthető egymáshoz Grendel Lajos Mátyás király New Hontban című regénye és Bettes István Makulátlan Fehér Barna című verseskötete. A két könyv nemrég egy író-olvasó találkozón került közös asztalra, az érsekújvári Lavazza kávéházban.

Egymással elegyülni bíró világok egy „nagy kohéziójú” író és költő létműhelyéből – jómagam így értelmeztem az alaphelyzetet az Érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár által szervezett rendezvényen. A közös találkozó apropóját ugyan – mint azt az est háziasszonya, Kecskés Ildikó, a könyvtár igazgatóhelyettese elmondta – elsődlegesen csupán egy nagyjából azonos „évjárat”, mármint Bettes István és Grendel Lajos legújabb kötetének, illetve ez utóbbi friss szlovák fordításának megjelenése adta, de a két neves szerző beszélgetőpartnere, H. Nagy Péter irodalomtörténész és kritikus is a hasonlatosságok s a különbözőségek kérdésébresztő gondolataival indította az irodalmi csevelyt. Itt vannak például a címbéli, illetve a mindkét kötetre jellemző, ismerős és kevésbé ismert személynevek. „A nevek vagy kiüresítik az olvasás műveletét, magyarán megakasztják az olvasásunkat, mert nem biztos, hogy értjük, miről beszél az adott figura, vagy nagyon jelentőségteljessé válnak. Például abban az esetben, ha fölfejtjük a névadás műveletsorát. Továbbá itt van a név mint hangzás és a név mint hagyomány kettőssége.” Esetünkben az első ilyen, bontott-talányos nevek a Grendel-regény címében szereplő Mátyás király, alias Király Mátyás párttitkár, illetve a Bettes-kötet versbéli Fehér Barnája. ĺgy a következő „közös többszörös” értelemszerűen a szerzők rendszerváltás előtti és utáni, az olvasó számára is „megélhető” nyelvre fordított létérzése. Amely, mint dokumentumsor, az egymáshoz hasonlatos különbözőségek miatt ezen a ponton aztán annak rendje s módja szerint el is hajlik egymástól. A história-lét mindenkori fenyegetéseit, groteszkbe görbülő borzalmait másképp sorjáztatja, láttatja Grendel – a Tömegsír és a Nálunk, New Hontban című kötetek után – talán egy laza szövésű trilógia harmadik darabjaként is említhető, s ugyanabban a fiktív kisvárosban játszódó regényében, és másképpen Bettes István, a maga egyedülálló stílusában világra lehelt, nyelvi játékokra élezett verseiben. Bettes kötetének, sőt költészetének – mint azt Grendel Lajos kiemelte – egyik legmegrázóbb darabja a Blum blues a Sajó felett című, apjának ajánlott prózavers-ciklus. Gyűjtemény múltakból, képzelt jelenekből, vagy nem is olyan képzeltekből... Grendel sajátos ízű, közép-kelet-európai kisvárosi abszurdja is a személyesség határán, mégis másképpen ismerős. Az érsekújvári beszélgetés délelőttjén a két szerző középiskolásokkal is találkozott. A diákok számára már történelem a másfél évtizede lezajlott rendszerváltás, s még inkább annak előzményei. De a Mátyás király New Hontban körükben is osztatlan sikere arra utal, ráéreztek a regény azonosítható síkjain zajló történések ironikus ízére. A kommunizmus „romantikájáról” szólva Grendel azért azt is hozzáfűzte, hogy szándéka szerint a bizarr, vígságra, röhögésre pozitúráztatott részletek a történet során könnyezve-sajdulva horzsolódnak eggyé. A történet során, amelybe mi is beleszülettünk. Az pedig, hogy kinek hol sajog, csak részint magánügy. Másrészt történelem. Illetve fordítva.