Házimunkák művészi tálalásban

Rögtön a címből és alcímből érdemes kiindulni e rövid kiállítási kalauzban. Szőke Erika az a kortárs vizuális művész, aki alkotói munkája során a megélt valóságból indul ki, illetve azt veszi alapul. Az otthon – családi körben – talált-látott-megélt helyzetekből, valamint a házi-, ház körüli munkákból transzformál művészi valóságot. A háztartásban (is) megtalálható használati eszközökből alakít rendkívül kreatív módon művészeti médiumot – mondhatni, művészetidegen anyagokból és elemekből vizualizál stilizált látványt. 

Szőke Erika sajátos üzenethordozóiban azonban a látvány nem pillanatnyi állapot tükrözője csupán, ellenkezőleg: művészként olyan hordozókat és felületeket alkot meg önmagának – és ezeket csak a rá jellemző módon használja –, amelyek időmúlást és történésfolyamatokat képesek reprodukálni, illetve ezt az érzetet tudják kelteni. Tehát azt az emocionális hatást váltják ki, hogy a megfogott valóságot mulandóságukban, változásaikban, átformálódásaikban, eltűnésükben, köddé válásukban, emlékké fakulásukban látjuk. Ilyetén formán Szőke Erika alkotásaiban vagy alkotásain valamely személyes érintettségű, vonatkozású momentum (történés, helyzet, kapcsolatrendszer, érzelmi vonatkozás) múlttá váló folyamata vetül vizuálisan. El nem tűnik, mert az érintettben (itt magában az alkotóban) tudatban rendeződő emlékként nyomot hagy és kihat, illetve tovább rezonál – áttételesen, az alkotások révén a közönségre is hat. 

Az otthoni környezetben, vagyis a családi körben talált személyes karakterű téma művészi üzenetté fokozása és átminősítése segít abban, illetve nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a befogadás folyamatában is felbukkan a személyes kötődési pont, aminek köszönhetően a néző úgy érzi, amit kap a műtárgy-tartalommal, ahhoz neki is köze van, abban részben ő is megtalálja a magánszféráját, saját kis történetét. Szőke Erika ugyanis olyan személyes emlékeket rejt el műveiben, amelyek típusemlékek: bennünk, nézőkben is felkeltenek hasonló helyzeteket, amelyek egyébként egy közösség múltbeli vagy jelen életstílusának, szokásmódjának a jellemzőit is hordozzák. Ezért Szőke Erika munkáiban nemcsak a művész-énre vonatkozó a személyes, hanem a miénkhez közelítő is. 

A munkák között a legtöbb alkotás alapja a fotográfia, amely azonban a legkülönfélébb, olykor saját találmányú technikai beavatkozással fotóobjektént, esetleg fotó-grafiakai tárgyként, tehát egy egészen új, más műfajminőségként válik műtárggyá. Ezeken is, mint több más kiállított munkán, előtérbe lép és meghatározó szerepet kap a fény képlékeny, módosító, absztraháló hatása. 

Művészet-, illetve médiumtechnikai eljárásokban ennél is továbbmegy Szőke Erika: hétköznapi alkatrészekből saját képalkotó mechanizmusokat szerkeszt. Kézenfekvő ötlet pazar kivitelezésével egy olyan szerkezetet prezentál működő camera obscuraként, amely egy kartondobozba beszerkesztett knédlifőző-lapot tartalmaz (Multilyukkamera knédlifőzővel, 2019). 

Már ez is jól reprezentálja az elütő eszközhasználatot, de meg kell említeni Szőke Erika kedvenc anyagát is, mert folyamatosan dolgozik vele. Ez pedig a dagadó, kelt tészta (a kenyértészta), amely annyiféle vizuális megnyilvánulásra képes nyers változatában is, de hő (sütés) hatására is formálódik a felszíne. Jelentése pedig sok mindenre kiterjedő.

SPECULUM MUNDI – „házimunkák” és más jelentésképző eljárások. Pozsony, Medium Galéria, január 8. – február 9.