Háy János: A svájci ember

Kicsit félve érkezett, mert hallotta, a magyarok nem szeretik az uniós országokon túlról érkező betelepülőket, és Svájc egy ilyen ország volt. Hálás volt a sorsnak, hogy mindezek ellenére zökkenőmentesen átjutott az útlevél- és vámellenőrzésen, s egy rendkívül kedves taxis svájci áron bevitte a belvárosba. Amikor fizetett, gondolta is, nem sokban különbözik ez a két ország. Reggel rögvest elindult a hivatalba, s erre az országok közötti hasonlóságra építve épp úgy közlekedett, mint otthon, ahogyan azt a svájciak már Tell Vilmos óta évszázadokon át megtanulták. Az utcasarkokon derékszögben vette a kanyarokat, mert az úgy szabályos, és jól is néz ki, s amikor elérte a zebrát, körbe se nézett, átkelt az úton, mint otthon szokott. Nem vette észre, hogy egy narancspiros kabrió, amelyik épp arra közlekedett, csak padlófékkel tudott megállni. Nem, ő ezt nem észlelte, csak ment rendületlenül. A férfi, aki a volánnál ült kiüvöltött: Lassabban nem tudnál menni faszkalap. Tényleg mekkora fasz, mondta a nő is, aki mellette ült. Azt hiszik, mert zebra, bármit megtehetnek. Majdnem lefejeltem a szélvédőt. Mért nem kapcsolod be a biztonsági övet. Nyomja a mellem, mondta a nő. A svájci ember nem értett magyarul, kedélyesen visszadankézott, meg guttenmorgenozott. A faszt ugatsz, menjél már előlem, kiabált ki megint a férfi. Minek kell visszapofázni. Az élet úgy hozta, hogy bármikor indult el a svájci ember, mindig épp akkor ért a zebrához, amikor az a narancspiros kabrió. Hiába kelt korábban, mert ugye több pénzt kellett számolnia, és hiába indult később, mert otthon kellett interneten százfrankosokkal pasziánszozni, a kabriós is épp azokon a napokon indult később vagy korábban. Van ilyen, hogy a véletlen ennyire furcsán, valami titokzatos törvényszerűség látszatát éreztetve működik. Minden reggel ugyanaz történt, a férfi megállt, menjél már gyorsabban faszomöccse, kiabálta, a svájci, meg danke, gützi, meg ilyesmi.  Egyszer aztán valami furcsa dolog történt, a kabriósnak olyan éjszakája volt, hogy na, szóval, párját ritkította. Ezt persze nem kell szó szerint érteni, hogy megölte volna a barátnőjét, épp ellenkezőleg, annyira nagy élmény volt együtt lenni, hogy képtelenek voltak abbahagyni. Mert az úgy van a nőknél, gondolta a kabriós, ha itt-ott megplasztikázzák, meg elég szilikont töltenek bele, akkor agyban is van változás. Szóval a nő marhára tudott dolgokat. Úr isten, mondta a férfi, milyen lehet a szex a szilikonvölgyben, ha már ennek a kevésnek ami a melledben van, ilyen hatása van. A lényeg, hogy ittak is közben, meg az emlékek, szóval nem annyira figyelt a vezetésre, meg késésben is volt, szóval nyomta a gázt. Még ebben az időpontban tulajdonképpen soha nem ment a városba, ahogyan a svájci sem.  A férfi épp az egyik menetet vetítette le újra fejben, már majdnem elélvezett, persze azt is fejben, mert végülis fejben dőlnek el a dolgok, ugye, amikor egy puffanásra kapta fel a fejét. A kurva életbe, szaladt ki belőle, s látta, hogy a férfi, aki mindig át szokott menni előtte a zebrán, hát most nem ért át.Hamarosan jöttek a rendőrök. Svájci, mondta az egyik, aki előkotorta a férfi öltönyéből az útlevelét. Hála istennek, mondta a kabriós megkönnyebbülve. Akkor már a magyar törvények lehetővé tették, hogy az autósok büntetlen gázoljanak el külföldi gyalogosokat és biciklistákat. Csakhát a svájciról így ránézésre nem látszott, hogy külföldi, nem volt például néger, bár most már azokra is vigyázni kell, mondta a rendőr, mert azoknál se lehet tudni. Ja, mondta a férfi, rettenetesen eltorzult a világ, még Magyarország is. Aztán előrement, hogy megnézi a karosszériát. Bazmeg, behorpadt a motorháztető, a kurva életbe. Ja, mondta a rendőr, itt még a festék is lejött. Hogy a picsába, káromkodta el magát a kabriós. Az óra, mondta a rendőr. Milyen óra? Svájci, neki mindig kell órát viselnie, ez náluk népviselet, mint a skótoknál a szoknya.  A kurva életbe, mondta, mikor magára rántotta az ajtót. Mi van? Hogyhogy mi van, bazmeg, hogyhogy mi, behorpadt, meg a festéket is leverte ez a seggfej azzal a kurva órájával, mi a faszért nem a mobilján nézi meg, hány óra van. A nő átnyúlt a férfihez, kigombolta a nadrágját, majd estére, mondta, javítok a helyzeten. Attól még a kocsi nem lesz, mondta a férfi, de nem folytatta. Olyanok a férfiak, hogy az agyukban a behorpadt kabriót a farkukkal újra lehet polírozni.