Havasi Attila: Manócska meghal vagy a lét csodálatos sokfélesége Alexandra, Pécs, 2005

Meghökkentő, szokatlan, sokak számára talán botrányos verseket tartalmaz Havasi Attila első verseskötete, amelyet a hátsó borítón Varró Dániel kiváló szövege ajánl a tisztelt olvasó figyelmébe: „ĺme, a nonszensz (más néven badar). / És nem kell hozzá túl finom radar, / hogy megállapítsuk, hogy ez a sok klasszikusforma dalmű / hiánypótló és már-már forradalmi. / Ez egy alapmű, hagyjuk a dumát, / itt a magyar Lear Eduárd.” (...) A fülszöveg nagyjából kirajzolja azt a hagyományt, amelybe a Manócska meghal versei elhelyezik magukat: ez a nonszensz (nonsense, értelmetlen) költészet hagyománya, amely főként az angol irodalomban tekint vissza nagy múltra, Edward Lear, Lewis Carroll a műfaj klasszikusainak is tekinthetők, de a német Christian Morgenstern és az amerikai Gertrude Stein versei is ide sorolhatók. Havasi Attila Vaskó Péterrel és Varró Dániellel több, hiánypótló fordítást tett le a magyar irodalom asztalára a nonszensz irodalomból, a Manócska meghal tehát rendkívül tudatos, nyelvileg kiérlelt, formailag átgondolt kötetként értelmezhető, amely a kortárs magyar irodalomra jellemző irónia, paródia és humor meghatározó jelentőségű kategóriáival is kapcsolatot teremt (többek között Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Garaczi László műveivel). Álnaiv, polgárpukkasztó, botrányosan friss és komikus hangvételükkel Havasi versei a magyar irodalomra jellemző mérhetetlenül felfújt komolyságot teszik nevetségessé: „Könnyű vagyok, mint szélben a lenge fing, / könnyű, miként egy elsietett pofon, / könnyű, akár egy vízihulla, / mint a kutyák hugyozása, könnyű.” Talán kevesen vették észre, hogy ez a versszak alkaioszi strófában íródott, mintegy párosítva a tökéletes formai tudást a meghökkentő tartalommal. Hasonó remeklés a Mozart-variációk című vers is, amely húsz változatban meséli el a csodás eseményt: „A vékonyka hangú Mozart / irgalmatlanul nagy gumót szart. / Figyelmezzél erre, polgár! / Ez az eset megmutatja, / hogy az ember nem tudhatja, / miből lesz a cserebogár.” Kedvenceim még A csótány veszése, a Környezetvédelmi induló, a Cicó emlékezete és a Sipos Béla kemény legény: „Sipos Béla kemény legény: / dupla vével írja nevét. / Kézfogása erős, tiszta, / mindig cukor nélkül issza.” A könyvet benépesítő csodás lények és állatvilág főbb alakjai Cicó, Manócska, a nagy Holc, a Rézfaszú Bagoly, a nagyfogú, a csótány, a pocok stb. A tökéletes formai tudás, a nonszensz költészet hagyományának továbbgondolása, a „magas”, kanonizált irodalom (Homérosz, Petőfi, Baudelaire, Radnóti, Pilinszky stb.) szövegeinek komikus felhasználása az erényei ennek a kötetnek, néha Havasi versei viszont egyetlen ötletnek köszönhetik létüket (klasszikus forma és „alantas” tartalom vegyítése, fiktív lények tulajdonságai, erőltetettnek tűnő, álnaiv filozófia): ebben az esetben a komikum sem képes megjelenni, pontosabban egysíkúvá válik. A kötet azonban több remekművet is tartalmaz, jelezve, a kortárs magyar irodalomban fontos hely illeti meg Havasi Attila verseit.