Halál után feltámadás

Amikor az ember komolyabb betegséggel küzd, és felmerül annak a lehetősége is, hogy ő marad alul a harcban, felteszi magában a kérdést, hogy mi van a halál után. Sohasem szabadulunk meg a kérdéstől. Előjön újra és újra. Talán mert félünk a végtől, minden emberi kapcsolat megszakadásától. Magunkra hagyatva, semmi nélkül kell eltávoznunk a sötétségbe, amelyből nincs többé visszaút?

Kinek tesszük fel, és honnan várjuk rá a választ? Az egyetlen megbízható válasz csak odaátról érkezhet, csak az örökkévalóságból, élet és halál Urától. Aki Istenben hisz, könnyebben megtalálja a választ. Egyetlen személy jött el hozzánk az örökkévalóságból. Általa megtudtuk az igazságot mennyről és földről, Istenről és emberről, halálról és életről. Ő a mi feltételeink mellett a mi életünket szenvedte végig ezen a földön. Isten kihozta őt a halottak birodalmából és győztessé tette a halál felett. A halál nemcsak hogy mögötte, de uralma alatt is van. Ettől kezdve a halottak többé nem a halál foglyai, hanem az élet urához tartoznak. Örök jövőnk egyedül Krisztustól függ. Nem a halál a végső valóság és nem is az övé az utolsó szó. Jézus az úr élet és halál fölött. Amikor meghalt a kereszten és húsvét vasárnapján föltámadt, akkor legyőzte a halált.

Ezzel a válasszal tudok a betegségemben élni, a halál világának közepette az örökkévalóság erőiből táplálkozni, a célra nézve. Ezzel a válasszal meghalni is tudok, még ha kísértések és félelmek övezik is majd az utamat. Jézus itt van, és közel van hozzám. Aki értem meghalt, az velem jön a haldoklásomban, és nem hagy egyedül a halál árnyékának völgyében. Napjaim meg vannak számlálva, időm azonban – örökkévalóságom – az ő kezében van.Ha a halál árnyéka völgyében

járok is,

nem félek semmi bajtól,

mert te velem vagy:

vessződ és botod megvigasztal

engem.

Zsoltárok könyve, 23:4