„Ha rendeznék egy Amerikai pitét, biztos lenne százötvenezer néző”

Elégedett a film eddigi fogadtatásával?

Nagyjából kilencezren nézték meg az első héten a mozikban, ez elég kevésnek tűnik. Persze azt mondják, manapság már ez is valami, indulásnak jó. Akkora közönségsiker azért nem lesz, én azt hiszem. A kritikák vegyesek. Nem, az ember sose elégedett, azt szeretné, hogy egy millióan nézzék meg, és mindenki ájuljon el tőle. De ez persze nem így van manapság.

Némely kritikusok szerint túlságosan nosztalgikus, a kilencvenes években ragadt mozi lett a Gondolj rám.

Mit jelent az, hogy nosztalgikus? Talán a Sztracsatellára emlékeztet egy kicsit, de szerintem ez nem baj, hiszen mindkettőt én csináltam. Hogy ettől kilencvenes évekbeli lenne, azt nem hiszem. De nem szeretnék a kritikusokkal vitatkozni, írjanak, amit akarnak.

 „Van amikor valami úgy feszíti az embert, hogy filmet kell csinálni" – nyilatkozta korábban. Mi ez a valami?

Nehéz megfogalmazni. Sok minden, érzések, gondolatok, dialógusfoszlányok, képek, megható pillanatok, poénok, amelyek eddig nem lettek elmondva, bemondások, amelyek eddig nem jutottak el a közönséghez. Ilyesmi.

Mi fogta meg annyira Vámos Miklós novellájában, ami miatt úgy érezte, hogy ezt mozivászonra kell vinni?

Maga az alapötlet. Hogy egy pasas megbetegszik, és aztán tönkre teszi a saját életét, hogy megkímélje a hozzátartozóit a gyásztól, a hiányától. Aztán hirtelen történik valami, ami miatt vissza akarja csinálni az egészet, de már késő. Gondoltam, ebből jó filmet lehetne csinálni.

Mennyire tudott azonosulni a főhőssel, Borlai doktorral?

Nem kell azonosulni, el kell játszani, persze a lehető legjobban. Kicsit ugyan magamra írtam a karaktert, sokban hasonlít hozzám. Az azonosulás viszont egy furcsa szó, ha például III. Richárdot játssza az ember, akkor sem lesz belőle gyerekgyilkos. Csak megpróbálja eljátszani a lehető leghitelesebben.

A saját életéből vett momentumok is megjelennek a filmben?

Igen. Például az én anyám menekült meg úgy a nyilasoktól, ahogy a filmben Borlai doktor elmeséli a lányának. Hogy milyen jól lehet menni ezen a folyosón, azt meg azért mondom, mert az Oldás és kötés című filmben láttam a Latinovitsot jól menni egy folyosón. Már akkor, harmincöt-negyven évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet orvost játszani, mert olyan jól lehet menni a folyosón.

„Azt már egyre világosabban látom, hogy ebben a szörnyű kereskedelmi világban meg kell veszni minden egyes nézőért, meg kell bolondulni, csak nézzenek minket, és ne másokat nézzenek. Értem ezt most már. Az egész világ művészetének (…) mindenkinek meg kell felelnie a közönség igényeinek” – mondja Bárdos András könyvében. Mennyire volt fontos szempont a Gondolj rám készítésekor, hogy megfeleljen a film a közönség elvárásainak?

Ezt a nyilatkozatot nyilván ironikusan értettem. Ilyen lett a világ, de ezzel én nem nagyon tudok azonosulni. Ha meg akarnék felelni az elvárásoknak, akkor csináltam volna egy vígjátékot, amiben tizenhat éves fiúk rohangálnak egy gimnáziumban, azon gondolkodnak, hogy kit lehetne megdugni, amerikai pitét esznek, meg disznó vicceket mesélnek. Akkor biztos lenne százötvenezer nézőnk. Az én filmemnek nem a közönség kiszolgálása az elsődleges célja, hanem az, hogy elmeséljen valamit, hozzászóljon a világhoz. Ha ez nem így lenne, saját magamat hazudtolnám meg.

Ha jól tudom, Andy Vajna kérésére kicsit több humort csempésztek a filmbe, hogy „vígjátékabb” legyen.

Ez inkább csak javaslat volt a részéről. A poénok mellett még néhány LGT-számot tettünk be utólag, hogy némileg derűsebb legyen a film. Szóval igen, elvittük egy kicsit a sötétebbtől a világos felé, de nem akartuk „túlhumorizálni”, mert azt igazából maga a film sem engedte, ledobta magáról.

Mennyire akar hiánypótló lenni a Gondolj rám? Mennyire gyakori műfaj a „dramedy” a magyar filmpiacon?

Fogalmam sincs. Nem akar hiánypótló lenni, ez eszembe sem jutott. Ilyen elvi dolgokkal egyébként sem foglalkozik az ember filmkészítés közben. Egyszerűen csak jó filmet akar csinálni.

Mostani filmjében elég hangsúlyos szerepet kapott a főszereplő zsidó származása.

Szerintem egyáltalán nem kapott nagy hangsúlyt, de mivel eddig ez nem jött elő, most a kicsi hangsúly is nagynak tűnik. A zsidóság csak két helyen kerül szóba a filmben, először akkor, amikor a főhős vitatkozni kezd a családjával meg az apósával, hogy aztán a végén jól összevesszen mindenkivel. Sikerül is kihoznia az apósából a látens antiszemitát, és ennek aztán nagyon örül. A film végén pedig elmeséli az édesanyja történetét a lányának, hogy közelebb kerüljön hozzá. Sok mindenről szó eshet egy filmben, most erről is szó esett, ez nekem olyan természetes, mint egy pohár víz.

Tervezi, hogy a közeljövőben ismét a kamera mögé ül?

Én szívesen csinálnám, csak éppen nem tudom, mit. Most éppen ezen gondolkodom.