Ha maga például eljött ide

Komárom. Akkor jól döntött. És valószínűleg nem bánja meg. Mert jó. Nagyjából minden. A színjátszófesztivál szóösszetétel mindkét tagja már az első napon szerephez jutott. Van színjátszás és van fesztivál is. Van sok ismerős, jó zsűri, szállás, ebéd, hangulat, miegymás. Azt hiszem, ez kell a fesztiválhoz. Azt hiszem, ez a fesztivál.

Szerencsés darabválasztás, jó szereposztás, párbeszéd a közönséggel, kifinomult ízlés, működő előadás. Jó példa arra, hogyan lehet kevés pénzből színházat csinálni. ĺgy vélekedett a zsűri a fesztivált felvezető versenyelőadásról, a Bárka Színpad A látszat dzsal című bohózatáról. A közönség is osztotta a zsűri véleményét. Akinek nem tetszett, annak leginkább magával az előadás műfajával, a bohózattal van gondja, és ezért nem volt képes befogadni a lévai csoport játékát.

Hétfőn este egy rendhagyó előadáson vehettek részt az érdeklődők. A Gurigongo Symposium színházi társulás felolvasószínház formájában adta elő Parti Nagy Lajos Mauzóleum című drámáját. Az előadás a fesztiválklub része volt. Állítólag jó volt. És állítólag jövőre is lesz ilyen. Reméljük.

Maradandó előadással érkezett Komáromba a galántai TSĺZIÓ Diákszínpad. A Dosztojevszkij Félkegyelmű című regénye alapján készült Szigetnyi ölelés című színdarab körülbelül egy órás volt. Ennél viszont sokkal hosszabbnak tűnt. Sokkal hosszabbnak. A közönség figyelmét olyannyira nem tudta lekötni, hogy a közelemben néhányan azzal múlatták idejüket, hogy masszírozgatták egymás fáradt tagjait. Vagy levették szandáljukat, és azzal játszogattak. Ami eléggé furcsa jelenség ennél lazább környezetben is. Ennek a dekoncentrációnak a legfőbb oka talán az lehetett, hogy szinte teljesen érthetetlen volt az előadás cselekménye. Egyetlen nézővel sem találkoztam, aki felfogta volna a színdarab történetét. Lehet, hogy rossz embereket szólítottam meg, de az is lehet, hogy tényleg érthetetlen volt a darab. (rozbroy)